Nem véletlenül lett Sam Raimi horror-vígjátéka első helyezett a listánkon. A Pókember filmek rendezője nem csak egy legendát, vagyis Bruce Campbell színészt adta a világnak, hanem mindezt megfejelve még kult klasszikus horror filmeket is gyártott, aminek újraéledését Gonosz halott címmel nemrég láthattuk a mozikban, de nemsokára sorozat formájában is hódítani fognak.
A sötétség seregét sokan őrültségnek nevezhetik, és azt kell mondjam ez így is van, azonban egy dolgot nem szabad elfelejteni. Ez a film nem azért jó, mert olyan tipikusan hatalmas és epikus történettel rendelkezik, hanem azért, mert arra készült, hogy szórakoztasson minket, és higgyétek el nekem teszi is elég rendesen a dolgát, de persze megtartja a horror gyökereit is egész végig.
A film tulajdonképpen a Gonosz halott 2 folytatása, mikor is a Nekronomikon (a holtak könyve) egy portált nyit meg a saját világa és az általunk ismert föld között, ami magával rántja Ash Williamst (Bruce Campbell). A történet ezután a középkorban folytatódik, ahol a hősünk mindent megtesz azért, hogy hazatérhessen, és sokszor bebizonyítja azt is, hogy az ember bizony hibázhat. Ugye nem vagyunk tökéletesek, tehát bárki felélesztheti a holtak seregét, amit a gonosz énünk irányít majd, aki szó szerint belőlünk szakadt ki. Ez egy teljesen természetes dolog. Nos, innentől kezd igazán érdekes lenni a történet, mivel megkezdődik az élők és a holtak csatája.
Mondanám, hogy marha jó színészek vannak benne, ami lehet igaz is, azonban mindenkitől ellopja a rivaldafényt Bruce Campbell. Nem egy színész óriás, de meg kell hagyni, hogy a hihetetlen arcjátékából, amiből amúgy az összes Gonosz halott filmben láthatunk demonstrációt, külön filmet lehetne készíteni. Nincs jobb szó rá, halálos a pasas. Ráadásul egy ponton rá is erősítenek erre az adottságára a történet előrehaladtával.
A másik pont, ami mindig kiemelendő volt a korai Raimi filmekben, hogy sosem ijedt vissza a praktikus effektektől. Hihetetlen ügyes módon alkalmazta ezt mindig is a rendező, és bár a kasszasiker filmek - amiket mostanában megrendezett, igényelték a CGI-t, de kifejezetten örülök, hogy manapság is ki szokott tartani a praktikus effektek mellett. Szívét lelkét beleadta mindig is Raimi a filmjeibe, amit itt is teljes mértékben lehet érezni. Egyszerűen azért jó ez az alkotása, mert átjön, hogy szimplán azért forgatták ezt le, mert miért is ne. Egyszerűen jó nézni, ahogy színészek láthatóan jól érzik magukat a bőrükben és ezzel együtt a szerepükben is.
Minden filmet lehet kritizálni bizonyos pontok kiragadásával és széttépkedésével, ezt a darabot megmondom őszintén nem fogom. Nem egy öt csillagos film, de nem is akar azzá válni. DIREKT módon lett akkora baromság az egész, mint amilyen, mert ennek köszönhetően jókat röhögjünk rajta (ez az érzés pedig valami pótolhatatlan). Komolyan mondom, mintha gyerekkorom rajzfilmjei elevenedtek volna meg film formájában. Nem lehet szépen fogalmazni, ami állatság és klisé, az direkt módon benne van.
Most még írhatnék órákig A sötétség seregéről, mert szinte minden pillanatát érdemes lenne elemezni, de inkább leegyszerűsítem a dolgot. Ne várjuk, hogy kaszabolós horror, vagy Gyűrűk Ura méretű csata legyen benne. Bár itt azért hozzáteszem, hogy a csatára magára se lehet nagyon panasz. Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy ez egy egyszerű vígjáték, aminek minden perce azért létezik, hogy emlékeztessen minket arra, miért is szeretjük annyira és nézzük a filmeket. Emlékművet állít a klasszikus és a modern filmek számára egyaránt, teszi mindezt az egyik legjobb kult klasszikus horror-vígjáték bőrbe bújtatva. Ha tehetitek, akkor egyszer legalább nézzétek meg a történelem során!
.jpg)
.jpg)
