A Limbo egy olyan játék, amit már nagyon régen kinéztem, de sajnos még csak most jutottam el odáig, hogy kezeim közé kaparintsam. Röviden annyi, hogy nem bántam meg ezt a vételt!
Kortárs művészet?
Nagyon érezni lehet az elejétől fogva, hogy ez a játék nem egy hétköznapi darab. Már maga a kezdés is érdekes, hiszen ahogy elindítjuk a programot, már rögtön belecsöppenünk ebbe a rémálom szerű közegbe. Semmi segítség, semmi útmutatás, viszont nagyon jól alkalmazza a próbálkozás és bukás (trial and error) szabályát, így rögtön megtanuljuk mire figyeljünk.
A hangulata eszméletlenül sötét, és depresszív, az ember tényleg csak a legrosszabb rémálmait tudja így elképzelni, óriás pókokkal, felakasztott emberekkel és rengeteg agresszióval.
A játék nehézsége fokozatosan emelkedik, tehát nem kell az elején attól tartani, hogy rögtön belecsöppenünk egy olyan szituációba, amiből rosszul jövünk ki. A logikai feladványok egész jók, bár nagyon embert próbálóval még nem találkoztam.
Sötétség, sötétség mindenhol
A kinézetet nem tudom jobban ecsetelni, mint a képekkel amiket beraktam a cikkbe. Eszméletlenül megteremti a hangulatot, annak ellenére, hogy csak egy platformerről van szó. A pályarészek nagyon változatosak, annak ellenére, hogy minden "fekete-fehér" és izgalmasak. A hangokról ez szintén elmondható, semmi nem odaillővel nem találkoztam, egyszerűen minden szép és jó!
Életed filmje?
Történettel igazán nem rendelkezik a játék, ez inkább egy amolyan álomvilág (túlvilág?) szerű érzettel rendelkezik, ami folyamatosan végig kíséri és kísérti az embert. Elmesélés nincs benne, de metafora az szerintem akad bőven. Nem akarok semmi messzemenő következtetést levonni, csak a saját elképzelésem, miszerint a Limbo, ahogy a neve is mutatja, két oldal között navigál. Ezt vehetjük úgy, ha az ábrázolást figyelembe vesszük, hogy a lét és a halál között folynak az események és az egész játék egy ember halála előtti rémálom, a saját életéről. A gyerek koráról, a dolgozó koráról, szeretteiről, ellenségeiről és félelmeiről.
Ennél mélyebben ebbe nem is szeretnék belemenni, mert a helyszíneken kívül még rengeteg más történés is felfogható metafóraként, amikről hosszasan lehetne írni, de ennek a cikknek a keretei közé nem fér be.
Így végezetül pedig annyit tudok mondani, hogy aki szereti a picit elvont és művészi játékokat, annak a Limbo nagyon tetszeni fog, sőt van egy olyan érzésem, hogy már meg is van egyeseknek a játék, a többieknek pedig csak annyit, hogy mindenképp megéri legalább kipróbálni valakinél, vagy nézni róla pár videót, hátha megtetszik, mert egy nagyon jó darabról van szó.
_01.jpg)
