A Netflix bevállalt valami olyat, amire azt hiszem nem sokan számítottak. Sorozatot csinált egy olyan videójáték klasszikusból, ami igazából már régóta megérdemelte volna azt, hogy Hollywood felfigyeljen rá. A vámpírok és szörnyek kora ismét eljött mind a mozivásznon és a tv képernyőkön, ezért is öröm látni, hogy végre feldolgozták a Castlevaniat.
Életre kelt videójáték
Nem titok, hogy a Castlevania sorozat a harmadik Castlevania játék, vagyis a Drakula átka (Dracula's Curse) alapjaival dolgozik. Ezt többek között Trevor Belmont jelenléte is elárulhatta azoknak, akik szakértőnek vallják magukat a klasszikus Nintendo játékok körében.
A játékkal ellentétben a sorozatban kapunk egy kis hátteret arról, hogy miért is támadja Havasalföld (Wallachia) falvait a mitikus lény, Drakula, kinek létezésében sokan még akkor sem hisznek, mikor megjelenik előttük. A történetben egy falu lakói tesznek róla, hogy Vlad egyetlen okát arra, hogy emberséges maradjon elvegyék tőle, és ezért tényleg olyan szörnyeteggé váljon, mint amilyennek a legendákban tartják őt.
Mivel az emberek elintézték, hogy Drakula állandó jelleggel megkeserítse életüket, ezért a történetben szükség van egy hősre is, kit egy részeges vámpírvadász, Trevor Belmont képében kapunk meg. Habár a Belmont klán utolsó leszármazottjaként bújkálnia kell, hiszen az egyház befeketítette családja nevét, de mikor úgy látja, hogy az elesetteknek szükségük van egy megmentőre, akkor egy pillanat alatt tesz azért, hogy a maga brutális módján egy kevés jót csempésszen a világba.
A sorozat részei tulajdonképpen Trevor személyiségfejlődésével foglalkoznak. Habár sokáig úgy érzi a karakter, hogy ez a világ megérdemli a pusztulást, azonban eljön a perc, mikor ráismer arra, hogy márpedig van miért küzdeni. Meg kell menteni azt a kevés jót, ami megmaradt. Ezek a pillanatok azok, amikor a sorozat elkezd egy bevezetőből komolyabb és kerekebb narratívává formálódni. Ekkor jön azonban a fekete leves, az első évad csupán 4 részből áll, szóval pont akkor szakad féle minden, mikor kezd érdekessé válni a történet.
Magával a sztorival komolyabb gond nincsen, hiszen ez a négy epizód csak egy bevezető fejezet. Ennek köszönhetően a történetmesélés a maga módján nem szakad meg, azonban sokaknak az átvezető epizód érzetek miatt gyorsan unalmassá válhat a Castlevania. Mindezt azzal kompenzálják, hogy elég rövidek (kb. 24) percesek a részek, de még így is úgy érzem, hogy első körben valami ütősebbet kellett volna a Netflixnek alkotnia, hogy biztosra odaszegezze az embereket a képernyőkhöz.
A főhősök
Szerencsére a Castlevania sorozatban figyeltek arra, hogy a történet tényleg csak a főhősökre fókuszáljon. Az első évad érezhetően a világból kiábrándult Trevort helyezi a rivaldafénybe. A karakter egy kicsit klisésnek hat, tipikus rosszfiú, aki a maga módján jóra adja a fejét. Iszik, sokat dumál, de mikor szükséges, akkor teszi a dolgát. Egyelőre ő volt az, aki egy semmirekellőből, csupán négy rész alatt tényleg hős válik. Szép teljesítmény ez az íróktól, hiszen nem volt sok idejük arra, hogy szépen felépítsék a karakter jellemfejlődését, de lássatok csodát, ha jó a csapat, akkor a siker el van könyvelve.
Mellékszereplők nélkül mit sem ér a Dracula's Curse feldolgozása (első Castlevania játék, ahol lehetett váltogatni a karakterek között). Ezek a karakterek egyelőre tényleg háttérbe voltak szorulva, és a szinte a semmiből tűnnek fel, de szerencsére a történet úgy van felépítve, hogy megértse mindenki, nem csak azért vannak ott, hogy jól mutassaknak Belmont mellett a promó képeken.
Szinte minden szereplő okkal van jelen a történetben. Sypher, a varázslólány például potenciálját és képességeit a harmadik részig meg sem mutatja, viszont mikor megteszi, akkor nem csak egy falu, hanem a néző is teljesen oda lesz a látványtól. No meg persze ott van Alucard (Dracula fia), akit csak pár pillanat erejéig láthatunk az első, meg az utolsó részben is, de elég nyomot hagy ahhoz az emberben, hogy érdekeljen minket a karakter további sorsa. Mondjuk róla egy avatott szem rögtön tudja, hogy kulcsfontosságú karakterről beszélünk, de azért remélhetőleg a következő évadban nagyobb szerepet kap majd.
Ha már szóba jött Drakula, nem árt rá is kitérni. Itt ténylegesen alapot adtak annak, hogy megértsük Drakula motivációit. Nem játékból teszi azt, amit. A bosszú vezérli, aminek kiváltó okát azt hiszem minden érző ember meg fogja érteni. Nincs nagy szerepe az első évadban, csak pont annyi, amennyi szükségeltetik. Így aztán a jelenléte nem nyomja el a sorozatban a valódi gonoszt, az embert.
Az animáció
Ha már animéről van szó, akkor azért nem árt, hogy valami olyan képi világa legyen a sorozatnak, ami magával ragadja az embert. Sajnos itt nem minden esetben kapjuk ezt meg. Hogy szófordulattal éljek, karóba húzott az animáció. A mimikát és érzelmeket egész jól animálták, ugyanakkor a karakterek ábrázolása néha kritikán alulinak hat, az meg már csak hab a tortán, hogy sokszor mozdulatlanok is egyes jeleneteknél. Utóbbi esetnél általában a kamera mozgatásával próbáltak életet csempészni az adott felvételbe, kisebb nagyobb sikerrel. Ez már csak azért is szomorú, mert vannak olyan hihetetlenül aktív és mozgalmas képsorok is, amik után többet várna az ember.
Persze így sem maradunk kárpótlás nélkül, hiszen a hack and slash rajongóinak a Castlevania tartogat némi nyalánkságot. Az animátorok a lustaságukat kellő mennyiségű brutalitással és vérrel próbálták kompenzálni, és ami azt illeti, egész jót is tettek ilyen szempontból az összhatásnak. Nagyon véresek tudnak lenni a képsorok, amit el is várnánk egy vámpírvadászról szóló történetben.
Összegzés
Hihetetlennek hangzik, de egy egész jó kis videójáték feldolgozás lett a Castlevania. Nem kérdés, hogy ennek a játéknak arra volt szüksége, hogy anime formában mutatkozzon be a nagyközönség számára, hiszen az animációnak nincsenek komolyabb határai. Habár voltak dolgok, amik elég klisésre és kiszámíthatóra sikeredtek, de úgy érzem, hogy van még potenciál ebben a sorozatban. Talán csak több pénzt kéne beleölnie a Netflixnek ebbe a projektbe, és máris megmutathatnák vele, hogy miképp kell jó videójáték adaptációt csinálni! Egy esélyt érdemes neki adni, hiszen akit magával ragad az első évad, az biztos, hogy tűkön ülve várja majd a folytatást.
.jpg)
