Elég hihetetlen számomra is, hogy már ennyi mindenen túl vagyunk. Ezzel az évaddal bemutatta nekünk a sorozat, hogy igen sok vaddal szembe szálltak már hőseink, ez az alábbi freskón látható is, sőt még arra is rávilágított, hogy mindig győzedelmeskedik a jóság és a barátság…Ez akkora baromság, hogy tönkre tette azt a tökéletes szálat, amit Allison halálával elindítottak, az nem volt más, mint ami megmutatta, hogy hatalmas áldozatok árán talán sikerül legyőzni a gonoszt.
Ha már itt tartunk, kénytelen vagyok visszamenni a múltba, ahogyan ezt az évad is tette és velősen ecsetelni, hogy mennyire szúrták át a mi kicsi szívünket is egy lándzsával. Jelentősebb karakterek és velük együtt szereplők egyszerre hagyták el a sorozatot, amibe némelyik rajongó jobban beletörődött, mint maguk a sorozat készítői, lásd "Allison megmentette Scott életét". Voltak remek évadok, számomra köztük kiemelkedően és utánozhatatlanul a legjobb a harmadik volt, ami mindent vitt. Bár képtelenek szinten tartani azt a jó vonalat, attól még nem kellene feltétlenül ennyire sokkal rosszabbnak lennie a többinek. Ez az évad egy kínszenvedés volt, nézni, értelmezni, és még szerintem forgatni is.
Történetszálak
Halvány pozitívum az Argent család történelmi kidolgozottsága, és a valóság alapú történetek beleszövése volt, ez viszont nem az évad érdeme. Az egész sorozat úgy van felépítve, hogy a legtöbb dologra kaphassunk magyarázatot, így volt ez a gévaudani fenevad esetében is, ami jelenleg vitte a prímet. Elismerésre méltó, ahogy próbálják ezeket a legendákat a saját átgondolásuk szerint életre kelteni a rendezők. Ebben az esetben ez a valóságon alapuló, múlt béli esemény a francia fenevadról szólt, melyről (ITT) olvashattok bővebben. Ez az egyetlen pozitívuma lett volna az évadnak, de csak lett volna, ha erre több energiát fordítanak.
A történet szálak úgy hemzsegtek, mint hangyák a bolyban. Annyira izgalom mentes és élvezhetetlen lett ez által mind a 20 rész, hogy alig lehet szavakba önteni a gondolataimat. Túl sokat szerettek volna idesűríteni, és közben meg nem is maradt mindenre idő. A kitsune témát teljes egészében át lehetett volna tolni a következő szezonra, egyáltalán nem is kapcsolódott a főellenséghez. Alapjaiban teljesen eltörpült a világ pusztulása néha számunka és a legtöbbször a szereplők számára is. Ha jobban ráfeküdtek volna erre a témára, akkor egy sokkal egységesebb és izgalmas történetet és szezont hoztak volna össze. Ennek az évadnak nagyjából semmi értelme nem volt számomra. Benne volt minden, közben semmi sem.
A már emlegetett főellenség jó és rossz napjain is sorra megölt bárkit, meglepő módon csak a főszereplőket nem, mert akárhányszor összefutottak egymással, ők valahogy mindig túlélték. Próbálták úgy felépíteni azt a 40-45 percet, amit elvett az életünkből heti egyszer az aktuális epizód, mintha ez a bestia egy világmegváltó legyőzhetetlen dolog lenne. Pontosítok, csak a pokolkutya tud szembe szállni vele, és győzheti le, amit a karakterek is elecseteltek nekünk számtalanszor. Amint láttuk a befejezést és belegondolunk a dolgok menetébe, rájövünk, hogy a pokolkutya csak folyamatosan feltartotta és maximum takarított utána, mint valami szobalány, sőt igazából egyáltalán nem ő győzte le, hanem az, ami régen is a XVII. században az eredeti történetekben, a lándzsa.
Ha mindez nem lenne nekünk elég, a rettegés doktorairól is csak annyit tudtunk meg, hogy kedvtelésből kísérletezték ki ezt a bestiát, amivel körülbelül egyidősek is voltak. A sok információ között elenyésző mértékben átadásra került, hogy az egyik doktor, Sebastian egykori legjobb barátja volt. Az ő segítségével jött rá Valet kisasszony, hogy a testvére a szörnyeteg, szóval így már végképp nem jöttem rá miért élt még 300 évet a bácsika, hogy feltámassza. Mindegy is.
Idő és képzavar
Azzal, hogy jeleneteket kaptunk az elejétől fogva a jövőbeli történésekről, csak idő kitöltés volt a részekben. Később, mikor eljött az adott pillanat, amiket már láthattunk egyszer, ugyanúgy végig kellett azokat nézni, ez kifejezetten idegesítő volt. A légből kapott magyarázatok egész végig a doktorok teremtményeire nem is volt lényeges. Nagyon fura módon mentették ki a bestiából Manson-t is, akinek aztán Sebastian vette át a helyét, végképp extra bonyolult cselekmény volt. Besűrítették ide, hogy miképp születik a pokolkutya és még megannyi tölteléket pluszba, Theo-val egyetemben, aki szintén csak egy púp volt már a hátunkon. Felrobban a fejem és még mindig nem értem az egésznek azt a töltetét, hogy miért volt szükség ennyi mindenre. Ez nem azért van, mert buta vagyok, hanem már egyszerűen nem tartotta bennem az érdeklődést a sorozat kb. az első rész óta. Ennek oka egyszerű, ha nem gondolkodtat el és nem indítja be a fantáziámat, akkor bizony sokkal nehezebb felfogni azt a töménytelen információt, amit meg kellett emészteni. Az, hogy túl sok volt, zavaros és nagy gubanc az egész, az nem kifejezés. Néha úgy éreztem magam, mint itt Malia.
Karakterek
Mivel a megannyi történet és legenda lekötötte a készítőket, a karakterfejlődések elmaradtak vagy visszamaradtak. Malia önző viselkedése kifejezetten húzta a karaktert a mélybe, ahogyan Scottnak nemet mondott, az pedig a fiút még inkább töketlenítette, ennél gázzab falkavezért keresve sem találhatnánk.
Stiles hozzáállása és cselekedetei voltak a legelfogadhatóbbak, amikor az apja nyomdokaiba lép, csak még többet emel rajta. Végül a sheriff sem maradt olyan unszimpatikus mint az előző félévadban, és Melissa is egészen fejlődő képes volt.
Kíra volt az egyetlen, lényegesebben fejlődő karakter itt a rengetegben, végre megértette, hogy a rókája nehéz eset és elment felvenni vele a kardot, ergó kezd felnőni.
Ahhoz képest mekkora szerepet kellett volna adni Pharris-nek, nem igazán irányult rá elég figyelem, és bevallom nagyon nem tudok túl sok dolgot értékelni a testén kívül, szóval semleges maradt. Vele együtt Lydia is az, mert igazán örülök neki, hogy nagy kínszenvedések árán végre fejlődött valamit a képessége, és annak is, hogy remek beszédeket tart, de attól összességében ez még nem valami sok.
Akárki akármit mond, Theo hatalmasakat alakított. Még egy ilyen visszataszító utálatos kis patkányt nem lehet találni a világban. Neki aztán tényleg senki és semmi nem fontos saját magán kívül. Ez Peter-re emlékeztető jellemvonás, csak mivel elég fiatal így könnyen követett el hibákat, de ez is tökéletesen beleillet a képbe az évadban, ő volt a legmegnyerőbb karakter! Emellett mindenki más szépen felépített kis személyiségét rántotta magával az, ahogyan Theo végig az orruknál fogva vezette őket.. Vagy mégsem?
Befejezés
Őszintén elmondom nektek, halvány gőzöm sincs, hogy kinek a fejéből pattanhatott ki ez a csavar. Ezt a szövetségkötést Ducalionenal és Chrisel végképp nem tudom elhelyezni időben, hogy mikor történhetett meg. Ha Scott-ék vezették félre Theot, már az elejétől fogva, akkor többek közt a Stilesal való nagy romantikus veszekedése elveszíti az értelmét. Rajtuk kívül nem volt ott más, akinek játszaniuk kellett volna, de komolyan. Ha meg nem az elejétől fogva volt ez így kitervelve, akkor mégis mikor léptek kapcsolatba a többiekkel?! Erre egyszerűen a karakterek napirendjében már nem maradt idő, és lehetőség. Ezáltal nekem a nagy csavar sem volt akkora fordulat, mert egyszerűen nem tartom lehetségesnek, csak egy hatalmas kérdőjel az egész.
Mint már fentebb is ecseteltem, egyáltalán nem tetszett a végjáték. Kb. olyan volt, mint az egész évad. Értem én, hogy végre újra együtt ez a semmirekellő, szedett-vedett falka, de egyszerűen nem tudom értékelni ezt az elgondolást, miszerint a barátság, a feltétlen bizalom és a szeret tartja össze az egész csapatot. Ezek annyira múló dolgok, hogy nem fognak örökké tartani és nem elég erősek, mint láthattuk, egy személy úgy szét tudta őket zilálni, hogy rögön egymásnak is estek a tagok.
Extrák
Végezetül pedig a legnagyobb buktató, hogy Scott, és lényegében Liam is felfedte az ő kis farkas énjét az egész iskola előtt. Mintha semmi sem történt volna, járnak olyan emberek között, akik szembesültek a természetfeletti oldaluk létezésével. - Persze ez tök normális, hétköznapi lépés volt.
Nem ecsetelem tovább azt a számtalan hibát, amit végig kellet szenvednem, amíg néztem ennek az évadnak az egyes részeit. Az a beharangozott náci-zombi-alfa vérfarkas tette be nálam végleg a kiskaput. Nem igazán vagyok hajlandó a sorozat további részeit követni, ez az évad hatalmas csalódás volt, és nem hinném, hogy tudna fejlődni.
