.jpg)
Bár korhűen pontos adatokat és jellemzést nem tudhatunk, de egy biztos, a XVII. században Franciaország, Gévudan területén egy vérengző fenevad embereket mészárolt le. Feljegyzésekből, és a támadást túlélők nyilatkozataiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy már akkor is jó volt az embereknek fantáziája. Legyenek idősek vagy fiatalok, mindannyian nagyot mondóak voltak, és teljesen másképp írták le a lényt, persze ez nem meglepő.
Állítólag ez a teremtmény olyan okos és ravasz volt, hogy csak nőket és gyerekeket támadt meg, akkor is, ha állatok között voltak. Amennyiben valaki túlélte, azt annak köszönhette, hogy valami megzavarta az állatot. Az áldozatait nem csak szimplán megölte, hanem darabokra is szedte, bizonyos részeit vagy az egész holttestet meg is ette. Ha elég közel tudott férkőzni, azonnal torokra és fejre támadt. Ezek már csak azért is érdekesek, hiszen a farkasoknak nem ilyen jellemük van, pedig legtöbbször annak vélik. Egyrészt kerülik az embereket és annak ellenére, hogy vadállatok, termetüknél sokkal kisebb állatokat szoktak elejteni. Ha valami okból kifolyólag embert támadnak meg, annak a lábát, végtagjait kapják el. Tovább haladva a La Bête Franciaország történelmében elég nagy jelentőséggel bír, az akkori uralkodó is hajtó vadászatot indított ellene. A híre elterjedt, mint a pestis és az emberek rettegésben éltek. Voltak időközök mikor egy-egy levadászott farkasra vagy más állatra hitték azt, hogy a szörnyeteget ölték meg, aztán végül mégis folytatódott a gyilkolás. Több mint három éven át tartott mindez és a halálos áldozatok száma már jóval 100 fölé emelkedett, a súlyos sebesültek meg még ennél is többen voltak.
Az emberek a megfelelő tudásukhoz képest tényleg mindent bevetettek ellene, csapdákat raktak ki, abból is rengeteg félét, melyeket elvileg az állat előszeretettel kikerült. Nagy erőkkel próbáltak arra is rájönni, hogyan is lehetséges ez a vérengzés, és valójában mi áll a hátterében.
Ezért van, hogy rengeteg verziót ismerhettünk meg erről a történetről. Talán az egyik legelterjedtebb verziója a piros és fekete csíkos bundás külalak volt. Az emberek elbeszélései még abban sem egyeztek meg, hogy patája, mancsa vagy karmai voltak-e. Feltétlenül hasonlítani akarták valamihez, így bár szőrős farkas-kutya jellegű testet kapott, a legtöbbször, farka nem volt vagy, ha igen, akkor bozontos és inkább olyan volt, mint az oroszláné, a végén bojttal. A feje viszont kiemelkedően nagy volt, és inkább hosszúkás, mint az agaraké.
Könyvekbe és filmekbe is bevezették a történetet, ahogyan most a Teen Wolf is felhasználta a tudást és azt a vonalat miszerint nem is egy átlagos vadállat volt. Ugyanis annak idején is volt olyan ember, aki ellenben a legtöbbekkel, azt mondta a lény nem négy, hanem két lábon közlekedett és még emberi nevetést is hallatott a gyilkolást követően. Későbbiekben is sok teória forgott a körül, hogy a tudatossága egy emberéhez hasonlít és nem ösztönös hajlamok vezérlik. A kutatások és hajtóvadászatok résztvevői szerint el tudott tűnni az erdőben úgy, hogy lábnyomai megszűntek, ami szintén azt támasztja alá, hogy átalakult és emberként ment tovább, avagy felmászott valami fára, amit a földhöz ragadt ekkora testű állatok nem igazán szoktak megtenni. A vérfarkas, vagy farkas ember jellegű elképzelést, maga Jean Castel jelleme is alátámasztja. Hisz sok hiedelem szerint akár csak a vámpírok, a vérfarkasok sem léphetnek szentelt földre, és a gyengéjük közé tartozik az Istenhit, és más megszentelt dolgok, az ezüsttel karöltve. Elvileg Castel nagyon vallásos ember volt, mielőtt megkereste volna a lényt megáldatta a puskáját és a pár ezüst golyót, amivel végül leterítette az igazi gyilkolómasinát. Ám az ő elmondása szerint egy ideig szemezett is a fenevaddal és beszélt neki a hitéről. Szegény embert abban a korban azzal is megvádolták, hogy hazugságokat beszél (igen valószínűleg nem hittérítőt játszott, hanem becsinált és rálőtt rögtön). Az emberek kitaláltak olyat is, hogy igazából ő hizlalta fel és nevelte emberölésre azt az állatot, hogy utána levadászhassa, így a meghirdetett jutalmat sem kapta meg érte.
Ettől eltekintve számomra a legvalószínűbb, hogy valami mára már kihalt és akkoriban még ismeretlen, ritka állatról volt szó. Ahogyan a források is alátámasztják mindezt, Hyaenodon vagy amit ennél is lehetségesebbnek tartok Andrewsarchus lehetett a tettes, esetleg valami hibrid torz teremtmény.
Végül elérkeztünk a teljes momentumhoz, amit a sorozat használt fel mivel nem csak a Gevudai bestia létezett, hanem Marie-Jane Valet is, vagyis a lándzsás szűz. Marie-Jane-nel együtt állítottak magának a bestiának is emlékművet, amint egy lándzsát szúr át a testén, mivel ez tényleg megtörtént. A lány elmondása szerint folyóparton támadta meg őt és húgát ez a szörnyeteg, egy hosszú lándzsa jellegű fegyver volt ép kéznél, neki meg veszíteni valója nem, hiszen elfutni esélytelen volt előle az állat meg előszeretettel ugrott az áldozataira, átdöfte őt, a lény holttestét pedig elsodorta a folyó.
E köré pedig kifogástalan vérfarkas történetet rittyentett a TeenWolf. Még mindig tudom az élvezetet fokozni, mivel ezt az Argent vadász családi kezdeményezést már az első évadban lealapozták. Allison kap Kate-től, a nagynénjétől egy családi ereklyét, a nyakláncot, mely generációk óta a családjuk tulajdona. A képen is látszik, hogy mi is szerepel rajta, bizony a legelterjedtebb ábrázolása a Bestiának.
Ennyi is lett volna az érdekesség, ami kétség kívül nem sikerült rövidre. A források által jobban beleáshatjátok magatokat a történtekbe és a teóriákba, hiszen én a vérfarkasos vonalra mentem rá leginkább.
