A színészek ez alatt az egy rész alatt életszerűbbek voltak, mint az egész sorozat pályafutásában eddig tekintve. Minden, amit okozhat a gyász, fellelhető volt benne. A kétes gondolatok arról, hogy mi is lenne a helyes érzelem egymás iránt a krízishelyzetben, a felelősség ide-oda dobálása és a bűnbakok végtelen keresése. Nem mellesleg váratlan fordulatokkal és remek többszörös csattanóval zárva.
Alarick (Matthew Davis) egész lénye valami hihetetlen, ahogy mindenáron vissza szeretné szerezni elhunyt feleségét. Bonnie (Kat Graham) iránt keletkező minden ellenséges érzelem megalapozott, ezáltal Damon (Ian Somerhelder) és Matt (Zach Roerig) játéka megkérdőjelezhetetlenül jó volt, és emellett a lányé is. Staroline jelenet felkoptatta az államat, azt hittem a páros rajongói ki lesznek éheztetve, erre arcon csapta őket a producer, már most.
Nem beszélve arról a fináléról, amit végül tartogatott nekünk a rész, rengeteg hamarosan megválaszolt kérdést felvetve. Hiába az, az első gondolatom az volt: „Mi a #&@! fog történni itt?”. Ennek ellenére kegyetlenség volt a rendezők részéről ez a briliáns indítás. Csak úgy faltam minden másodpercét és a végén elgondolkoztam sírok-e a jövő hétig, míg nem jön a következő epizód.
Egyetlen kis morzsányi negatívitása volt talán. Hiszen azt sem tudtam hova kapjam a fejem, úgy besűrítették a többnapnyi eseményt egyetlenegy részbe. A kevesebb néha több, de ez már annyira nem nyom semmit a latban, a történet mellett, hogy ezzel a 7. évad abszolút befutó!
Ráadásnak még egészet körbeölelő, jó humorral megáldott naplózás is előtérbe került. Igen, végre ez a The Vampire Diaries, a Vámpírnaplók, erre az évadra megértük, hogy tényleg újra naplókról szól a sorozat.
Úgy érzem, hogy a széria nálam elérte azt a pontját újra, hogy nem megszokásból nézem, hanem azért mert tetszik.
.jpg)
