Bár nyilatkozta sok szereplő, hogy izgalmas nyolcadik évad következik, de egyáltalán nem hozott lázba az évadzáró következtében. Az egész mostani széria túl erőltetettnek tűnt, és a lezárás meg egyáltalán nem lepett meg, viszont elkeserített, körülbelül olyan fejem lehetett, mint Damon-nak a lista képen.
Nyílt titok, hogy Damont és Enzo-t megszállta az a rossz dolog, amit rejtegetett az Armory és ők ketten újra a szociopata gyilkosok lettek. Ezzel kezd majd az új évad is. Zavaró, hogy az érzelmeik vezérelték őket, és butaságokat követtek el, úgy érzem ez nem jellemző rájuk. A zárás többek között azért nem tetszett, mert ezt a lemezt már lejátszotta a sorozat, ráadásul ugyanezzel a párossal, csak akkor magukat adták a karakterek, nem kellett semmi szellem hozzá, valahogy az még is reálisabbnak hatott.
Ha úgy vesszünk, van pozitívuma is a sorozatnak, mivel megtanítja, hogy ne szeressünk bele Csipkerózsikába. Most már tudjuk, hogy, ha elmegy aludni, akkor mi szenvedünk, mint állat. Mindenesetre egyáltalán nem tetszik, hogy Elena hiányára fognak minden jellegzetes baromságot, amit elkövetnek a szereplők. Ez főleg Damon esetében igaz, mivel így nem hű a viselkedése a megformált karakter eddigi személyiségéhez, ez így nem karakterfejlődés, hanem pusztán így lett megírva, mert csak. A többi karakter túlzott drámai viselkedése meg aztán már csak még jobban húzza le a színvonalat.
Eleinte ezt a vámpírgyűlölő Matt Donovant eléggé rühelltem, de legalább a végére kidomborult, hogy rohadtul igaza van szerencsétlenek. Sajnos az egyetlen fejlődőképes karakter maradt az egész stábból, hiába volt ellenséges az összes többi természetfeletti emberrel. Bár az utolsó bölcsességei és tettei nyomán, valószínű, hogy kiírták a sorozatból.
Komolyan még Alarick is olyan, mintha a saját maga árnyéka lenne, Bonnieról nem is beszélve. Nem a változás ellen vagyok, szóval a félreértések elkerülése érdekében inkább elmagyarázom. Nem kell úgy viselkedniük a karaktereknek, mint hat évaddal ez előtt, ez természetes. Csak pusztán nem kéne oldalba rúgniuk saját magukat, mert nem áll jól a sorozatnak, hogy minden szereplő egy idióta, hisztis tizenévesre emlékeztet, és úgy viselkedik, mint az első évadban, mikor még iskolába járt. A műsorhoz, amit én elkezdtem nézni és az előző évad tökéletes zárásához képest ezt az egészet jobb letagadni.
Például a legzavaróbb szál a végére, a kezdetekben bemutatott hatalmas félelmetes eretnekek, akiket évszázadokkal ezelőtt be kellett zárni, olyan veszélyesek voltak. Egy laza elfeledett mészárlást követően most, mint a kisangyalok segítettek, és feláldozták magukat a „jóért”. Ha lát ebben valaki valami hangyányi értelmet, akkor tegye fel a kezét.
Konkrét főszála ennek az évadnak végképp nem volt. Jöttek itt az anyai kötelezettségekkel, legalábbis az elején, és a Salvatore családdal (mint fentebb említettem), meg persze az eretnekekkel, aztán következett a vadásznő, meg a pokoli csapdás köve, és nem szabad elfelejteni az Armory-val való tevékenységeket sem. Talán ezek választódnak el a legjobban, ha már nagyon fel akarjuk osztani a cselekményeket. Ezt spékelték meg a részleges 3 éves időugrással, valamint a szétbombázott emberi kapcsolatokkal, amik másodpercek törtrésze alatt újrakovácsolódtak. Ez alatt Staroline-re utalok leginkább, amit egyre jobban nem szívlelek.
Nálam a TVD ideje véget ért, a 8. évad első részén áll vagy bukik majd, hogy a nézők között maradok-e vagy sem, mondjuk több, mint valószínű, hogy nem. Ha netán ez lesz a sorozat vége, akkor meg fogom nézni valami darálásban, egyébként csak akkor, ha semmi jobb dolgom nem lesz. A Vámpírnaplókról a jelenlegi formájában egyelőre ennyit.