Még pár évvel ezelőtt beszippantott magába a koreai sorozatok világa. Mikor az egyik videómegosztón éppen befejeztem egy sorozatot, akkor az felkínálta egy helyes, sapkás koreai fiatalember képét, és ezzel egy újabb sorozat első részét. Azzal a lendülettel, ahogy rákattintottam nem volt visszaút.
Igazán szeretem ezekben a szériákban, hogy viszonylag rövidek. Befejezhető és elkezdhető minden egyes új történet, és én ezt élvezem. Így a sok dorama (koreai dráma) után, eljutottam a mai áldozatig is, ami nem más, mint a The Legend of the Blue Sea. Ez nem más, mint a koreai sztár, Lee Min Ho bevonulása előtti utolsó sorozata.
"A kis hableány"
A sorozat egy sellőről szól, Sim Chung/ Se-Hwa (Gianna Jun), aki egy vihar miatt partra vetődik Spanyolországban. Rájön, hogy bizony lehetnek lábai is, nem csak uszonya. Ez a dolog a pillanat hevében eléggé tetszik neki, így betör egy helyre, méghozzá a másik főszereplőnk, Heo Joon-Jae /Dam Ryung (Lee Min-Ho) spanyolországi átmeneti lakhelyére. Itt szemtanúi lehetünk mire is képes egy sellő. Elég jó reflexekkel, és nagy erőbedobással véletlenül elveri a ház lakóját, persze csak azért mert fél. Igen, ezt másképp nem igazán tudnám megfogalmazni. És ezzel el is kezdődik a 20 részes kis kaland.
Így az írásom elején nem akarok elárulni igazán sok dolgot, de annyit még el kell mondjak, hogy a szereplőknek azért van két nevük, mert a múlttal párhuzamban zajlik a jelen is szemünk előtt. Valami folyamatos reinkarnáció által össze van kötve a lelkük és ismétli meg önmagát a kettejük (és barátaik) története. Vagy ki tudja, lehet megváltozik?! Vegyük sorra pár mondatban a szereplőket.
A szereplőkről
Chung, a sellő, azaz Gianna, belátásom szerint nem valami tehetséges dráma színésznő. Mondjuk mellette szóljon, hogy inkább filmszerepeket kap, amiket eddig nem láttam. Ezen kívül csak 3 másik sorozatban szerepelt eddig tudomásom szerint, abból kettőben gyerek, a másikat szintén láttam és abban kb. ugyan ilyen furcsa alakítása volt, mint itt, semmi extra. Elég semleges sok rész erejéig számomra a karaktere, kellően buggyant, ahogyan Heo Joon-Jae is hívja sűrűn, sőt valójában a Sim Chung neve is erre utal.
Mivel egy ismeretlen világba pottyan, emberi szemmel olyan, mint egy idióta, ezt végül is jól hozza, mint színész. Viszont előttünk növi ki magát olyan emberré, mint akik mi magunk vagyunk, szépen megtanul mindent a mai világról. Végül totálisan kiábrándultam belőle, emberként is idiótán viselkedik, meg hisztérikusan, meg hasonló nyalánkságok. Ráadásul pont úgy, mint abban a másik sorozatban, ami My Love From the Star.
A csaló, Joon-Jae-vel végre LMH (Lee Min-Ho) egy kicsit, többet tett a játékához. Az eddigi szerepeit bárhonnan nézzük eléggé egyformán játszotta. Ha gazdag volt, ha szegény, ha bűnöző, mindig valami mindent tudó, jól verekedő, lobbanékony, nagyképű ám igazából vajszívű karaktereket játszott. Komolyan, mindegyik ilyen volt. Heo Joon-Jae a kislábujjától a feje búbjáig más. Itt egy igazán küzdő szellemű felnőtt férfivé érett karakter van előttünk, aki nem akarja a világot megváltani, se nem lázadni a szülei ellen, csak úgy éldegél, semmi sablon marhaság.
Ő csak egy csaló, aki olyan emberektől lop, akik szintén lopásból szedték össze a vagyonukat. Egy srácról van szó, aki elszökött otthonról. Egyetlen tehetsége, hogy bármit rádumál az emberre, és bármilyen helyzetből kidumálja magát.
Természetesnek hat, hogy nehezen mutatja ki a szeretetét, mikor megismerjük a családi hátterét. Hiába származik gazdag családból, igazából maga építette azt, amije van. Kiváló játéka van Minho-nak benne, és tényleg jól kidolgozott a karakter összes cselekedete, igazán kedvelhető, nincs benne ellentmondás.
És innen már muszáj rendesen SPOILEREZNEM!
Cha Si-A (Shin Hye-Sun) igazán idegesítő egy nőszemély benne. Viszont a maga módján valahogy cuki is, jó húzás volt összehozni őt Tae-O-val (Shin Won-Ho), aki pedig egyszerűen ultra édes, imádtam nézni a kis pufi fejét, igazi kis hacker jelleme volt folyton, illet rá ez a szerep.
Sajnos Heo Chi-Hyun (Lee Ji-Hoon) karakterét, minden területen elrontották. Esküszöm, hogy ennek a fiúnak semmi értelme nincs. Elvileg szereti az anyját és emiatt fogja a pártját, még az apja megölése és a mostohabátyja megölési kísérlete kapcsán is. Azonban, mikor arra kerül a sor, hogy felelősséget kell vállalnia a tetteiért, öngyilkos lesz, és a kínszenvedő haldoklása közben megmondja az anyjának, hogy az ő fiának lenni átok. Persze, ez igaz is, de ha így gondolta végig, akkor nem tudom hova tenni, hogy mellette állt. Ezen felül, azt végképp nem értettem, miért haragudott a bátyára, aki fogta magát és elszökött tőlük tiniként, és vissza se nézett. Hiszen az apjuk, jobban pesztrálta a mostoha fiát, mint a vér szerintit. Ebből kifolyólag nem volt értelme annak sem, hogy Chi-Hyun miért gonoszkodott ennyire a mostohaapjával, aki ezerszer többet nyújtott neki, mint a saját fiának. Kivéve az örökséget persze.
A két anyuka Mo Yoo-Ran (Na Young-Hee) és Kang Seo-Hee (Hwang Shin-Hye) teljesen a helyén volt. Yoo-Ran személye igazán magával ragadó, és minden mondandójában van valami. Sosem beszélt a levegőbe, az érdekes élettörténete is elég egyedi volt.
Seo-Hee-nek az egyetlen motiváció ahhoz, hogy embereket öljön, vagy ölessen, a pénz volt. Szokták mondani, hogy nincs olyan, hogy rossz ember, de Kang Seo-Hee velejéig romlott nő volt. Valószínűleg nincs rendben minden a fejével, és szerencsére semmi szerethetőt nem tettek bele. Ő volt igazi „főgonosz” mostoha, nem pedig a sorozatgyilkos ex-férje. Azt viszont ki kell emelni, hogy Hwang Shin-Hye-nél senki sem játszott jobban ebben a sorozatban, teljesen különböző személyiséget alakított a saját fia, a férje, és a mostoha fia előtt is. Ezen felül, mikor a gyereke meghalt a kezei között, és megmondta neki, hogy rettentő anya volt, kicsit vele együtt az én világom is összeomlott, úgy két másodpercig. Attól, ahogyan keservesen, már szinte tébolyultan bömbölt a rendőrőrsön. Egyszerűen elképesztő. Viszont a karakter megérdemelte, szóval nem sajnáltam sokáig.
Ehhez kapcsolnám hozzá, hogy Minho is kiválóan hozta a jelenetet mikor meghalt az apja, el akarta hinni, meg nem is, sírt is, meg nem is. No meg persze beverte az öccse pofáját is. Minden tökéletesen a helyén volt.
Tetszett az egészben a Jo Nam-Doo/Park Mo féle csavar, bár csak 1 rész töredékéig, de rendesen elhitették velünk, hogy a rossz oldalon áll. Aztán végtére is kiváló embert ismerhettünk meg a személyében, mind a rég múltban, mind a jelenben.
Végére hagytam a habot a tortán, a kis kedvenceimet, akik valódi élettel töltötték meg a sorozatot.
Ők nem mások, mint Ahn Jin-Joo (Moon So-Ri ) és Cha Dong-Sik (Lee Jae-Won). Ketten együtt utánozhatatlan mellékszereplő párost alkottak. Az egész kapcsolatukat jellemezte az utolsó párbeszédük, miután látták a híreket arról, hogy Chung a Jon-Jae-nek szánt golyó elé ugrott.
Jin-Joo: Mondd csak… Bevállalnál.. értem egy golyót?
Dong-Sik: … Eltalálhat egy kő..
Ezen felül Hong Jin-Kyung alakította hajléktalan is nélkülözhetetlen volt. Egy személyben hozta a társadalomkritika több fázisát, és bár semmije se volt, nem érte be akármivel. Lavírozott a jobbnál jobb és egyszer felvett ruhákért kukáról-kukára, és oktatta a kis sellő barátját a gazdag rétegek tikkasztó szokásairól. Közben ő maga sem ette meg azt, amit már 3 órája főztek, és kikérte magának, hogy nem koldul, csak épp nincs otthona, és valóban nem fogadta el a pénzt.
Vele együtt hibátlan volt a cuki kislány, Yoo-Na egész szemszöge, ahogy látta a felnőtteket, meg a többi gyereket, és az iskolát. Rajta keresztül megtudtunk pár részletet egy átlagos gyerek életéről, és arról, hogy nem egyszerű annak lenni, ha nem születik „jó helyre”.
Ilyen erős mellékszerepek nélkül, dobhatták volna sutba az egészet. Minho új eredetibb alakítása ide vagy oda, a többiek közösen vitték a hátukon a sorozatot, kivéve persze, Gianna-t és Ji-Hoon-t.
Nem minden az, aminek látszik
Bár sokat áradoztam eddig, egyáltalán nem vagyok elvarázsolva. Egyrészt, túl vontatott volt, 18 részbe is igazán bele lehetett volna préselni ezt a történetet. Sok hibázásra volt lehetőség, és előszeretettel a saját csapdájukba estek a készítők.
Többek között a sellő könnyének gyönggyé változását a sorozat vége felé sűrűn elfelejtették, mikor véletlenszerűen sírdogált Chung. Ha víz éri sellő lesz belőle, így a fürdés szemszögéből el sem tudom képzelni, a három fiúval egy házban. Szóval voltak azért hibák.
Mind emellett az a sok ocsmány ruha is kisütötte a szemem, amit viseltek itt a szereplők, főleg a sellő, de LMH-ra is aggattak egy-két érdekes dolgot. Én még összesen nem láttam az eddigi koreai sorozatokban ennyi szörnyű ruhadarabot, mint ami ebben volt. Persze erre mondják, hogy ízlések és pofonok. - Mi az a pulóver?!-
Ami viszont igazán elvette a kedvemet, az az volt, mikor Chung a golyótól megmentette Heo Joon-Jae-t. Egyrészt az egész jelenet túl filmes lett, lassú. Alapjáraton bilincs kellett volna Chi-Hyun kezére is gyilkossági kísérletért, erre még lecsapott két zsarut és elvette a fegyverét is az egyiknek. Aztán tetőzték azzal az egészet, hogy telezsúfolták hatásszünetekkel, ami végül is a dráma fokozása miatt van. Tehát idő bőven maradt arra, hogy elvegyék a fegyverét, de ez nem történt meg. Vontatottnak és hihetetlennek hatott az egész jelenet nekem, nem szeretem az ilyeneket.
A lezárás
Térjünk rá teljesen a végére. Buggyntka bár látszólag meggyógyult, valójában egyre rosszabbul lett, mivel szíven lőtték. Amikor ez először feltűnik a srácoknak, utána olyan hirtelen jön egy vágás, hogy még 10 percig le sem esett, hogy most éppen snittekkel haladunk előre, és nézzük, ahogy „haldoklik”. Csak akkor tűnt fel, mikor Joon-Jae kimondja, hogy ő nem fogja ezt tovább nézni, a lövése óta eltelt idő közben alig eszik, inkább menjen vissza az óceánba, és majd jöjjön vissza mikor jól lesz.
Mire a mondandó után utolértem agyban a forgatókönyvet, azonnal új baromság vágott arcon. Chung valóban elmegy, de kitörli mindenki emlékeit (igen ez is a sellő képessége)?! Fogalmam sincs, hogy miért csinálja, mint ahogy ezzel egyetemben azt sem értem mit vár ezek után, mikor 3 évvel később visszatér! Nyilván nem ismeri fel senki, mivel kitörölte magát az emlékükből. Annyira értelmetlen cselekedet volt, hogy ezt leírva újfent kiakadtam.
Persze ezt követően folyik szét igazán a képernyő. Heo Joon-Jae emlékszik rá, meg nem is, mivel emléke nem maradt, de volt naplója, amiben minden benne van, meg egy fura érzése is. Ez valami totál kínszenvedés lehetett számára, így csak gratulálni tudok sellő kisasszonynak. Joon-Jae ez alól végtére azért volt kivétel, mert bár törölt a fejéből minden emléket, a szívéből nem tudta törölni magát.
Összegzés
Tisztában vagyok vele, hogy dráma, de a végére nagyon feleslegesen nyáltócsa lett a sorozat. A főhőseinknek gyönyörű szerelmük lett volna itt az értelmetlen memóriatörölgetés nélkül. Az utolsó két részt már nagyon nyögvenyelősen néztem meg, és ez a csűrt-csavart, vontatott befejezés, mint ahogyan már említettem, egy közepes szintre tolta a sorozatot, a jó szintről.
Ezzel azt hiszem mindent jó hosszadalmasan leírtam. Végtére is egy eseménydús doramáról volt szó ami 20 órán át tartott, úgyhogy a hatalmas ásítás után mindenki mehet a dolgára, akárcsak, Heo Joon-Jae, ennek az írásnak itt vége, fuss el véle.
