Az új évad kezdése már most egybe foglalt annyi elkövetkezendő izgalmat, mint amit az előző kettő évad együtt véve. Minden emberi reakció a túlélés függvényében egyre jobban kiéleződik. Bár a karakterfejlődések annyira nem domborulnak ki, de legalább egy vagy akár több értelmezhető főszálat kapunk, ami túlmutat a „muszáj egymást lemészárolnunk” filozófián.
Az élvonalban talán Murphy személyisége áll, mivel ezen az elbarangolási szálon belül, amibe bele került az ő fejlődése abszolúte kimagasló. Mondhatni ő az egyetlen ember, akit az idő és a tapasztalatai tényleg jobbá tettek. Emellett Bellamy tart talán még jó irányba, mivel már a kezdetek óta szépen fokozatosan rántotta magával Montyt is. Lincoln harca a kedvesével a személyiségéhez mérten lehengerlő, ahogyan az egész út, melyet bejárt és az eszme, amit képvisel. Számomra kicsit szívfájdító, hogy Octavia nem egészen érti meg őt.
O kiemelkedően szélsőséges személyiségű, a változás nála is egyértelmű lesz, az viszont már nézőpont kérdése, hogy jó avagy sem. Ha túlzásba viszi a földi lelki elkötelezettségét, akkor számomra esni fog a szimpátia mutatója. Mivel a fejlődéseket vesszük sorra, ezért Indrat is mindenféleképpen említeni kell ezen a lapon. Ő a béke ellen volt teljes mellszélességben, most pedig már kényelemben érzi magát, ami részéről hatalmas változás.
Kihagyhatatlan az is, hogy Jasper szenvedési tüneteit túlzásba viszik, ahogyan Ravenét is. Jas igazán fejlődőképes jellemű volt, azonban ez az összetört szívűség pedig az őrület határára kergette, de sajnos oly módon, hogy nem vagyok képes sajnálni őt. Ravent pedig nem áll szándékomban megérteni, egyszerűen unalmas ez a hajcihő az ő saját kis elméjében.
Összességében annyit, hogy végre kicsit jobban kiismerhetjük a fennmaradó földi népek kultúráját, melyből már szimpátiát keltett a kereskedő hölgy, Niylah. Az egyetlen személy, aki végett vetett a további mészárlásnak Clarke volt, mivel ezt már muszáj volt drasztikusan módon megállítani.
Az eddigi hibája a sorozatnak a kommunikáció volt, igazából egy dolgot sem igazán üzent nyíltan, egy kivétellel. Dönteni nehéz, és ami valakinek jó az másnak rossz. Ettől azonban nem tudunk levonni különösebb következtetéseket. Tudatában van az emberiség annak, hogy vezetőnek lenni, és emberek élete felett dönteni egyaránt nehéz. Erre nem kellett volna rááldozni az eddigi két évadot.
Eme pozitív kezdéssel, és a három hónapnyi mészárlás mentes béke időszak után, remélem nem térünk oda vissza, hogy dönteni nehéz. Inkább kapunk a kezünk közé valami magyarázatot arra, hogy a vért vérrel megfizetendő gyilkolások mellet, milyen eszmék éltetik az itteni embereket, valamint az is, hogy miért éri meg élni. A kezdés szép volt, reméljük tovább szárnyal a sorozat a magasba, és végre közöl is valamit számunkra.
