Először is köszönöm Netflix, hogy végre sikerült megalkotnotok azt, amibe eddig oly sokan belebuktak, elhoztátok számunkra a tökéletes Megtorlót! Tudom a sorozat a Fenegyerek címet viseli, de ettől függetlenül simán ellopta a címszereplőtől a rivaldafényt a Walking Deadből ismert Jon Bernthal karaktere.
A sorozat második évada konkrétan a Megtorló eredettörténete köré épült. Teljes mértékben bemutatják Frank Castle karakterét, mind pszichológiai, mind fizikai szempontból. Már-már olyan szintre jutott ez a dolog, hogy akár át is keresztelhettük volna ezt az évadot. Viszont ennek köszönhetően olyan szinten megérthettük a karakter minden gondolatát és érzését, amit sokszor egy 23 részből álló sorozat esetében sem mindig érnek el! Persze nem kell aggódni, így is kaptunk egy jó adag Fenegyerek sztorit, amit egyenesen a képregények oldalairól téptek ki.
A címszereplő története is folytatódott, kapott két kisebb szerelmi szálat, amit gyorsan elvarrtak, és egy olyan mellék sztorit, ami meglepetésemre az egész évad kataklizmájává vált (ez a lépés annyira friss és üde volt, hogy majdnem megtapsoltam a dolgot). Visszatértek régi arcok, barátok és ellenségek, mint Kingpin és Nobu, a Kéz Klán vezére, sőt még Elektra (Elodie Yung) is bemutatkozott, aki szintén kapott egy saját eredettörténet elmesélést pár percben. Érdekes, hogy ennyi mindent bele tudtak nyomni egy minisorozatba, de egyszerűen működött és kész. Egy gyönyörűen felépített évadról beszélhetünk. Szenvedés, szerelem, barátság, harc, minden volt benne, amire csak szükségünk lehet. Úgy éreztem, hogy a vérengzés kivételesen el volt túlozva, ráadásul egy-két ponton a FOX-hoz fűződő, Daredevil-A Fenegyerek filmből is kölcsönöztek egy-két dolgot, főleg a végső harc esetében (de a poént nem lövöm le), de az összkép önmagáért beszél.
A dráma megint csak a tető fokára hágott, hiszen most se voltak biztonságban Matt barátai. Ezzel persze csak azt akarják sugallni, hogy nem egy jó dolog a hősöknek szociális életet élni, de ettől legalább izgalmassá vált minden egyes rész. Egyszerűen nem tudhattad, hogy éppen ki és milyen bajba kerül, ugyanis a legtöbb esemény váratlanul történt. Nem igazán adtak levegő vételnyi időt sem a közönségnek, amivel nem nehéz odatapasztani az embert a képernyők elé. Ügyes húzás, de persze ennek is vannak hátulütői.
Szinte már minden szempontból tökéletes volt számomra a sorozat, de miután kicsit leült a hype, átgondoltam a dolgokat és egyre inkább feltűntek a hibák, amik a pillanatnyi boldogságtól nem igazán háttérbe szorultak. Sajnos sok esetben túl voltak bonyolítva már a történet egyes elemei, az akciójelenetek egy része, és persze feljebb is írtam, hogy a vérengzés is.
Szép és jó, hogy kaptunk egy már-már tökéletes Megtorló eredettörténetet, de a kitöltő epizódok, amivel párosult ez az egész, valahogy kimaradhattak volna az egészből. Frank Castle tárgyalása egy kicsit laposra sikeredett számomra. Kiszámítható volt, nem valami fordulatos, viszont olyan szempontból fontos eleme a történetnek, hogy a karakter múltját így akarták bemutatni nekünk. Volt a tárgyalás alatt egy mentális összeomlása is, ami érdekesnek mondható, viszont ezt másképp is el lehetett volna sütni. Mindenesetre így legalább Karen Page számára volt lehetőség végre egy kicsit tündökölni, viszont az már sok volt, hogy lényegében miatta szülessen meg az általunk ismert Megtorló, ráadásul a Matt Murdock és közötte kialakuló "szerelem" sem érződött úgy, hogy most fontos lenne, csak belenyomták a történetbe, elkapkodták.
Az akciójelenetek ténylegesen felülmúlták az első évadot, ehhez kétség sem fér. A koreográfia minden szempontból fenomenális, kifejezetten tetszett, hogy a főhőseink el is fáradnak a harcban. Szokták mondani, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, na most itt is ez volt a szitu. Szinte minden rész kapott egy akciójelenetet, ahol mindig ugyan az volt a felállás. Hősünket majdnem lenyomják, már belefárad az egészbe, de végül a hősünk, mint egy Van Damme filmben új erőre kap és folytatja a megkezdet csatát. Értem én, hogy a jó mindig győzedelmeskedik, meg persze, hogy ah arc az mindig fontos egy ilyen sorozatban, de jelen esetben a harc menetén nem, maximum a helyszínen változtattak.
Az utolsó dolog, ami egy kissé már zavarónak hatott, az értelmetlen és eltúlzott mértékű vérengzés. Természetesen Megtorló miatt ez normálisnak lenne mondható, mivel nem szokott finomkodni, azonban egy idő után érezni lehetett, hogy igazából ezzel csak feszültséget akartak kelteni. Sajnos másképp nem ment nekik, ezért a fájdalom és szenvedés, az amit segítségül hívtak. Inkább mondanám brutálisnak, mint feszültnek ezeket a pillanatokat, de legalább megmutatták milyen is egy tökös R-Rated sorozat.
Az a helyzet, hogy a karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok mentették meg az egész sorozatot. Nem számított, hogy kik vannak a képernyőn, egyszerűen minden csapatfelállás dinamikus és megnyerő volt. Lehetett érezni, hogy nagyon jó kis gárdát szedett össze a Netflix erre az évadra, sőt azt is látni, hogy a színészek is jól érezték végre magukat a karakterük bőrében. A mellékszereplők például egyre erőteljesebbek, ami szintén fontos, hiszen Karen Page (Deborah Ann Woll) és Foggy Nelson (Elden Henson) esetében is, volt ideje a karaktereknek fejlődni. Elektra ( is egy külön egzotikus meglepetés volt, annak ellenére is, hogy egy kissé erőltetett sztorit kapott, azért volt ideje tündökölni. Viszont egy dolog tuti, hogy egyikőjük sem ér fel Jon Bernthal által megformált Megtorló karakterével. Egyszerűen megjelent a képernyőn és olyan karizmát sugárzott a karakter bőrében az ex Walking Dead sztár, hogy szinte már vártam, mikor bukkan fel újból. Még a Charlie Cox-ot is háttérbe szorította a szememben.
Az egész sorozatból megint egy valami hiányzott, amit én szimplán csak Marvel betegségnek hívok, egy valamire való gonosz. Tény, hogy Vincent D'onofrio, mint Kingping (Aduász, Vezér..ahogy tetszik) elindult abba az irányba, ami már emlékeztetett a képregényekből ismert karakterre, de mivel ő nem volt kimondottan középpontban ebben az évadban, ezért maradjunk annyiban, hogy megint főgonosz nélkül maradtunk. Tény, hogy megkaptuk Nobut (Peter Shinkoda), de valahogy nem dobtam hátast ettől a karaktertől, valami vagyis inkább valaki ikonikusabbra számítottam, mondjuk Bullseye (Célpont) megjelenésére, de ami késik nem múlik.
Hibák ide vagy oda, a második évad lenyűgözőbb volt számomra, mint az első. Bátrabbak voltak a készítők, legalábbis a brutalitás szempontjából, ami egyfajta valósághűséget is kölcsönzött a sorozatnak. Nem féltek integrálni a képregények világát az évadban, ez kell ahhoz, hogy király legyen egy képregény adaptáció!
Oh és még valami... Flash - Daredevil Crossover confirmed... ;) :D Na jó csak viccelek, de amúgy jó volt újból látni Clancy Brownt!
.jpg)
