Hír

Gyűjtő mánia: DC Comics Képregénygyűjtemény 4. csomag

Futárcéggel ennyire még nem szenvedtünk meg... de legalább a képregények épségben megérkeztek.

Újabb csomag, újabb képregények, és úgy tűnik újabb érv a "le fogok iratkozni" listára. Na de ne rohanjunk ennyire előre, nem akarunk már az elején negatívkodni, még ha bőven van is rá okunk. Nézzük inkább a köteteket, mert be kell látnunk, azok most egész jóra sikerültek (mondjuk megint az egyik gerinc elcsúszott pár milliméterrel, de az ezek után már kit érdekel...)

8. kötet: Az igazság ligája- Az első év 2. rész

Történet: Mondanám hogy nincs túl sok köze az előző részhez, de azért mégis van. Érezhetően eltelt egy kis idő a kettő között, de szerencsére a történet elején a rövid bevezetés segít nyeregbe rázódni. Az apellaxi idegenek testéből (akikkel korábban harcoltak) egy titkos társaság, a Lókusz DNS mintát lopott. Az így létrehozott szinte legyőzhetetlen hibridek létezése elég nagy aggodalomra ad okot. Mindeközben Lámpás furcsán kezd viselkedni, mert Superman nem úgy reagált a liga hívó szavára, ahogyan azt ő elképzelte (itt még csak Zöld Lámpás, Kanári, Aquaman, Flash és a Marsbéli Vadász volt tag).

Plusz:

Borítógaléria Az Igazság ligája: Az első év #7-12
Detective Comics #225 (John Jones, a Marsbéli Vadász megjelenése)

9. kötet: Harley Quinn- Prelűdök és kop-kop viccek

Történet: Bár Harley Quinn elég nagy népszerűségnek örvend az Öngyilkos Osztag megjelenése óta, én valahogy nem kedvelem őt jobban, mint korábban. Alapvetően, ha Joker nincs a képben, egy erős, nőies ám kegyetlen karaktert kapunk, aki nevetve bánik el bárkivel aki az útjába kerül. Ez egészen addig érdekes, amíg Mr. J. nem kezdi el zsinóron rángatni. Az a rajongás, ahogy körbelengi, kissé szánalmassá teszi a karakterét, hiszen kedvese szinte bármit képes elhitetni vele, és a legtöbb szituációban ki is használja őt. Elég lehangoló be kell látni, de ebben az esetben a szerelem tényleg elvakítja az embert. Nem véletlen őrült szerelem az övék.

Bár többször is megemlítik Batmant, elég furcsán hat hogy szinte egyszer se jelenik meg érdemben a kötetben. Nem mondom azt, hogy Batman nélkül nem lehet eladni egy képregényt, sőt! Ez a kiadás betekintést enged nekünk Harley mindennapjaiba, és ez érdekessé is tudja tenni mindezt, viszont akaratlanul is ott motoszkál bennünk a vágy arra, hogy valaki helyretegye ezeket a rosszfiúkat/lányokat. És hogy maga a kiadás minősége milyen? Egy kis festéshiba, némi hiányos ragasztás már meg se kottyan, legalábbis inkább nem szenvedünk a kötet cseréltetésével. Inkább lenne néhány kedves szavunk a fordítóhoz, akinek a nevét valami rejtélyes oknál fogva nem tüntették fel a kötet elején, de azt sejtjük valahol 50-es évei felett járhat. Ezt majd egy későbbi cikkre marad...

Plusz:

Borítógaléria Harley Quinn #1-7
The Batman Adventures #12

You had one job...again...

Sprinter, te drága...Nem volt még olyan futárszolgálattal dolgunk, akik ennyire szerették volna húzni az idegeinket. Az emberek 90%-a, aki csomagot vár, az hétköznapokon általában nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy délelőtt 9 és délután 5 óra között otthon tartózkodjon. Mi ez alól kivételek vagyunk, ugyanis egy személy mindig tartózkodik nálunk a házban, csak egy óra van délelőtt, amikor ez ki vétel. Na és mikor hozzák mindig a csomagot...na mikor? Persze hogy abban a 60 percben, amikor üres a ház! De hogy lássátok mi is a gond, röviden elmagyarázom:

2. csomag: Délelőtt jön az email az Eaglemoss-tól hogy ma várható a csomag. Reagálni nincs időnk, már csörög is a telefon a futártól, hogy ő csenget, de senki nem nyit ajtót. Na mégis honnan tudna róla bárki, ha 2 perce jött az üzenet? Megegyezünk abban, hogy másnap kiszállítják a munkahelyi címre. Ez sikerül is, bár a főnökség nem nagyon szereti, de ugye bár csak egyszeri alkalom...
3. csomag: felkészülve figyeljük a csomag követési kódját (itt már a futárcég küldött emailt), szóltunk az otthoniaknak is, hogy figyeljék a kapucsengőt, majd egyszer csak ez üzenet fogad: sikertelen kézbesítési kísérlet. Senki nem érti mi történt, telefon nem szólt, senki se csengetett. Másnap megérkezett a csomag, ismét a munkahelyi címre.

Itt elérkezett a pont, amikor írtunk a futárcégnek, hogy legyenek szívesek kivenni a másodlagos címet az adatlapunkról, hiszen azt csak egyszeri lehetőségnek adtuk meg. Ők nem igazán értették miről is van szó, mert bár látták az adatbázisban, azt mondták, hogy csak akkor irányíthatják át a csomagot ha a címzett kéri. Hogy a futár miért ment a saját feje után a második alkalommal, rejtély... Mindenesetre a második levelünkre már választ se kaptunk.

4. csomag: email nincs, és megint abban az egy órában hozták a csomagot amikor üres a lakás. A futár a telefonban elég flegma módon azt közölte, hogy a feladónak a dolga értesíteni minket a csomag érkezéséről. Ez ugyan semmilyen módon nem történt meg, de az már a mi bajunk legyen. Másnap ismét a munkahelyi címre érkezett a csomag...

Most ott tartunk, hogy az Eaglemoss-tól kértük a kézbesítés módosítását postaira, hátha azzal nem lesz annyi gondunk, de sejtjük hogy nem utoljára beszéltünk azzal a futárral...