Ha már Batman nap, akkor ideje, hogy beszélgessünk az egyik legnagyobb kedvencemről, a Batman: Az első év című kötetről. Ahogy a Sötét Lovag Visszatér, úgy ez is egy Frank Miller klasszikusnak számít, így aztán már rögtön tudják páran, hogy nem egy elhanyagolható darabról van most szó. Ennek oka pedig egyszerű, hiszen ez a képregény az, amit Batman történetének modernizált újragondolásának nevezhetünk.
Batman: Az első év, egy nálunk is megjelent darab, és bár manapság csak másod kézről juthatunk hozzá (én még szerencsés voltam, azonnal lecsaptam rá x éve az újságosoknál), de ha szemfülesek vagytok, vagy esetleg sikerül eljutnotok az októberi képregény börzére és találni egy példányt belőle, akkor jobb nem otthagyni.
A történet
Most azt hinnétek, hogy ez a darab kifejezetten csak egy karakterre, vagyis Batmanre fókuszál, de ez nem így van. A cím egy kicsit félrevezető is lehet sokaknak, de el kell fogadnunk, hogy habár valójában egyszemélyes hadseregnek tűnhet Batman, de még így is van, volt és lesz egy kis támogatásra szüksége, amit többek között egy törvényszolgától kapott meg az évek során. A sztoriban a denevér mellett egyaránt nyomon követhetjük Jim Gordon első évét is Gotham városában, aki meglepően sötét történetet kapott. Úgyhogy picit több felé fókuszál a képregény, de nem kell megijedni, hiszen nagyon szép hangsúlyban vannak egymással a sztorik, ráadásul egy ponton egy szálat kezdenek alkotni.
Újfent ismétlem magam, nem kell megijedni, komoly mértékben kapunk betekintést abba, hogy milyen is kezdő Batmanként élni az életet. Mindig is imádtam ebben a darabban azt a fokozatosságot, ahogy Bruce Wayne teljesen eltűnik, és a denevér perszóna egyre inkább átveszi az irányítást a személyisége fölött. Megérti azt, hogy a kettős élet nem sokáig fog működni, egyszer egy szép napon, ami talán sosem jön el, a denevér és ezzel a sötétség teljes mértékben fel fogja emészteni az embert a maszk alatt. Ijesztő látni, ahogy Bruce elhidegül a világtól. Még ijesztőbb látni, hogy az indulat, a harag és az őrjítő tehetetlenség bizonyos mértékben "gonosszá" teszi azt az embert, aki valaha jó volt.
Az egy dolog, hogy megismerjük, Batman működéséhez szükséges karaktereket, de még a legfontosabb tényező világába is betekintést nyerhetünk, ami Gotham bűnnel és mocsokkal teli mindennapjait mutatja be. Ebben a darabban kivételesen nem csak szóbeszéd formájában tudjuk meg, hogy milyen is ennek a városnak az alvilága, hanem rögtön képek, sőt oldalak formájába is van öntve számunkra. Erőteljesen átjön az, hogy miért is fontos Batman a városnak. Itt bizony igen durván találkozunk Gotham legaljával, akiknek egy része meglepő módon egyenruhát visel.
A történet lényegében tökéletesen hozza azt a sötét és komor tónust, amit várnánk. Megtudjuk, hogy az emberek miért is félnek Batmantől, meg azt is, miért tartja a rendőrség közveszélyesnek a denevért. Frank Miller kő keményen újragondolja és felépíti a modern világ számára Batman történetét, és ennél több talán nem is kell manapság.
Eleget szívták Gotham vérét
Ez is egy olyan darab, ahol végre úgy mutatják be Batmant, amilyen módon a bűnözők látják. Egy démonként, egy megállíthatatlan szörnyként. A denevér első megjelenése ebben a képregényben talán az egyik legikonikusabb pillanatnak számít számomra a képregények történetében. Egyszerre impozáns, ijesztő és félelmetes. Tehát van annyira teátrális, mint amilyennek lennie kell.
Erre a félelemkeltésre építkezett például Nolan, sőt még Snyder is a BvS-ben. Nem véletlen vannak már-már horrorba illő pillanatok ezekben a filmekben. A legtöbb médium számára fontos Batman első megjelenése, mert ezek a megjelenések nem csupán ikonikus, hanem egy erőteljes és félelmetes jelenetet kell ábrázoljanak mind a történet résztvevői, mind az olvasó, vagy néző számára. Egyszerűen éreznünk kell a feszültséget, mikor feltűnik a denevér, hisz csak így érthetjük meg igazán a karakter működését és személyét.
A rajzok
Nem mindig vagyok híve a Frank Miller által elképzelt világnak. Például falra tudok mászni a Sötét Lovag Visszatér rajzolatától, hiszen a komoly és fasza történetet megtörte nekem a horrorisztikus grafika, amit az ember vagy tud élvezni, vagy nem. Azonban ebben a darabban, David Mazzucchelli nagyon kitett magáért.
A karaktereket gyönyörűen ábrázolja. Az árnyékolások és a színezés egy tökös noir beütést ad az oldalaknak, sőt a sötétség és a fény egymás elleni harcára is elég erőteljesen rájátszott a rajzoló, ergo könnyen észrevehet, hogy mikor kezdi átvenni Batman a főszerepet a történetben (lásd Bruce edzése és Gotham városának képe).
A kézzel írott szövegbuborékokról se feledkezzünk meg, amik egyfajta különleges érzetet adnak a képregénynek. Nekem mindig úgy jött át, mintha emberek saját kézzel írt memoárjait olvasnám. Egy szó, mint száz, zseniális az összhatás.
Összegzés
Őszinte leszek, és tudom, hogy az ilyen véleményezésekben elvárnátok valami negatívat is, de ebben az esetben nem tudok mit írni. Egyszerűen számomra tökéletes a képregény, és bár lehet valaki ellent mondana nekem ezzel kapcsolatban (mert ilyen ez a világ), de az én véleményemet nem tudja megváltoztatni ezzel a darabbal kapcsolatban.
A Batman: Az első év egy olyan realisztikus, mégis fantasztikum világában dolgozó darab, amit nehezen tudnak megismételni a képregényekben. Komor, durva, mégis emberi darab ez, amiben egy valakit nagyon eltaláltak karakterisztikailag, Batmant.
.jpg)
