Nem is tudom, hol kezdjek neki, szóval első körben maradjunk annyiban, hogy WOW! Ilyen katarzissal még életemben nem hagytam el a mozitermet, főleg nem Star Wars film esetében. Ha a mozi székek kicsit is gyengébb anyagból készültek volna, akkor azt hiszem az én karfáimat ki kellett volna cserélni, mert ahogy ezt az alkotást befejezték, egyszerűen le a kalappal.
Egy sötét kor kezdete
A történetünk majdnem közvetlenül az harmadik epizód után kezdődik, ahol az újdonsült "főszereplőnket", Jyn Erso-t láthatjuk fiatalon a szülei társaságában (Lyra és Galen Erso). Itt bevezetést nyerünk abba, hogy mégis miért lesz köze újdonsült szereplőnknek a Halálcsillag tervrajzaihoz. Galen, azaz Jyn apja történetesen az a vezetőmérnök, aki a bolygópusztító építkezéséért felelős. De nem csak velük ismerkedünk meg, hanem már rögtön debütálnak a Deathtrooperek és Orson Krennic is, aki magával akarja vinni Galen-t, hogy folytathassa az építkezést.
Kisebb nagyobb bonyodalmak árán, de Krennic eléri a célját, és Jyn-nek el kell rejtőznie. Ezután találkozunk Saw Gerrera-val (bizony a Clone Wars-ból és már a Rebelsből is), végül pedig belépünk a jelenbe, ahol kicsit felgyorsulnak az események. Jyn-t a lázadók kiszabadítják, majd saját céljaikra használva rajta keresztül akarnak eljutni az apjához és Saw Gerrera-hoz, ekkor minden sötétebb irányt vesz, belekerülünk a háborúba.
Főszerepben a történet
Ebben a filmben mondhatni, hogy nincsen kimondott főszereplő. Persze megkapjuk Jyn Erso-t mint "főszereplő", de maga a csapat és annak a története az, ami a fő hangsúlyt kapja a Zsivány Egyesben. Jyn bevezetése szükséges ahhoz, hogy felvegyük a történet szálat és megértsük a miérteket, de nincsen túlságosan rátolva a hangsúly. Minden szereplő kap egy nagy szeletet a tortából. A történet sebessége nagyon jól van felépítve, fokozatosan csak gyorsul és gyorsul, de nem eszméletlen sebességgel, hanem pont úgy, hogy ne untasson és ne is nyomja túl a sok akciót.
Természetesen vannak relaxálós pontok a filmben, de megfelelően elhelyezve, hogy súlyt adjon az egész cselekménynek és ne csak hosszabbá tegye azt. Végül ez a gyorsulás és nyomás kiteljesedik egy hatalmas klimatikus pontban, ahol én már ténylegesen téptem volna a hajamat annyira jó volt. A lezárás pedig fenomenális, aki látta a filmet (és ezen a ponton már valószínű sokan), az tudja miről beszélek, aki pedig még nem, annak csak azt tudom mondani, itt az idő megnézni!
Ennek a filmnek a végével, a negyedik epizód számomra egy teljesen új megvilágítást kapott. Akkora lendülettel robban be a film a végén, hogy az Új Reményt is magával viszi és csak még izgalmasabbá és pörgősebbé teszi a saga-t.
Röviden, zseniális!
Igazi Star Wars, fénykardok nélkül
Pár embertől hallottam, hogy nem érezték a film alatt az igazi Star Wars hangulatot, én ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Persze értem is őket, hiszen pár erőteljesen ikonikus dolog hiányzott, mint a Jedik, a fénykardok és az intro, de ezek ellenére én teljesen úgy éreztem, hogy márpedig ez vérbeli Star Wars.
Amihez a látottakat a leginkább tudnám hasonlítani, azok a kiterjesztett univerzum (Expanded Universe) könyvei és képregényei. Az előző filmekhez képest rengeteg új helyet megismertettek most velünk, és ezt kivételesen nem egy nagy erejű jedi vagy befolyásos ember szemén keresztül tették. Végre abból a szemszögből élhettük át a cselekményt, amit az átlag galaxislakók minden nap tapasztalhattak a Birodalom uralkodása alatt.
Sokkal inkább hatott emberközelibbnek a teljes egység. A kisebb dolgoknak is nagyobb súlya volt, nem volt olyan tiszta és szép minden, mint amilyennek fentebbről láttuk eddig.
A karakterek is mind ott voltak a szeren. Az új droid (K2SO) nekem kifejezetten tetszett, de emellett ott voltak a többiek is, akik szintén nem elhanyagolhatóak. Tényleg olyan vegyesre sikerült a társaság, amilyenre nem számítana az ember, ezzel is jobban hangsúlyozva, hogy háború van és mindenki csak egy egyszerű ember/űrlény. A lázadók között van bérgyilkos, dezertőr birodalmi, katona, pap és még sorolhatnám.
Mindegyik szereplőnek megvolt a maga feladata és érezni lehetett, hogy egy csapatként dolgoznak össze még annak ellenére is, hogy csak most verbuválódtak. Egy szó, mint száz, egy nagyon jó háborús Star Wars filmet kaptunk a pénzünkért!
Egy vagyok az erővel, az erő velem van!
Természetesen egyik film sem tökéletes, akár objektíven akár szubjektíven is nézzük. A Zsivány Egyes sem kivétel ez alól, így hát sajnos a rossz pontjait is fel kell sorolnom.
A karakterek történetének a lezárása elég klisésre sikerült és erőltetettre is volt szerintem, de őszintén szólva belefért, mert így tényleg nem fog belekavarni az eredeti trilógia vonalába egyikőjük sorsa sem.
Voltak benne tipikus logikátlan dolgok, amivel elnyújtották a katarzist, tovább növelve a nyomást, gondolok itt a terv megszerzésére, ami eléggé látványos, de bugyuta megoldás lenne a valóságban.
Továbbá a karakterek kapcsolatai nem igazán épülnek fel a film során, közülük is leginkább Chirrut Îmwe és Baze Malbus lóg ki a sorból, akik igazából úgy csapódnak a csapathoz, hogy velük menekülnek el a Jedha-ról. A többiek összetartása érthető, hiszen Jyn az apját akarja megtalálni és ebben a legnagyobb segítsége egyedül Cassian lehet, a dezertőr birodalmi Bodhi Rook (amikor meghallottam a vetítéskor majdnem hangosan felröhögtem), pedig saját maga megváltásáért van jelen. De sajnos szoros kötődéseket nem igazán láthatunk a film során, bár igazából a film nem is erről szól.
Összegzés
Életem eddigi legjobb Star Wars filmje volt ez. Benne volt számomra minden, ami Star Wars. Kiváló, pörgős és látványos űrcsaták, egy olyan Darth Vader, akiről már elhiszem, hogy ő a főgonosz és nem csak egy verőember.
A történetből eleinte nem gondoltam, hogy ilyen jó film kerekedik, de végül minden kételyem eloszlott. A Zsivány Egyest mindenkinek csak ajánlani tudom, ha Star Wars fanatikus, ha nem, ezt a filmet érdemes megnézni! Végezetül a legjobb dolog ami szemléltetni tudja a reakciómat:
Higgyétek el, nem szabad kihagyni a Zsivány Egyest!
