Nem gondoltam volna, hogy egész egyszerűen hátast dobok a moziban mindattól, amit hallani és látni fogok, pedig így történt. Most azt hiszem, hogy az egész csapat nevében beszélek, mikor azt mondom, hogy a Vakondok 4 - Végigjátszás hivatalosan is az egyik kedvenc filmünkké vált.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen esély adódott arra, hogy idő előtt, méghozzá egy sajtóvetítés keretein belül nézhessük meg Matusik Szilárd filmjét, melyben Csépai Gábor narrációjával és főszereplésével egy olyan rejtett történelmet mutattak meg a számunkra, amit azt hiszem nem árt tovább adnunk akár a következő generációnak.
Nekem meg aztán végképp egy élmény volt a vetítés, hiszen esély adódott arra, hogy 20 év után újfent egy Commodore 64-esen játszhassak, azonban csak a film közben realizálódott igazán bennem az a tény, hogy bizony magyar fejlesztésű játékokhoz volt szerencsém!
Aranytól a modern korig
Most enyhe bombát dobok a nyakatokba, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a magyarok a világ legjobb játékfejlesztőinek mondhatták magukat. Tény és való, elég zárt világban kellett dolgozniuk a vasfüggönynek köszönhetően, azonban olyan szenvedéllyel kezdtek bele a videójátékok fejlesztésébe, hogy tulajdonképpen nem ismertek lehetetlent.
A Vakondok 4 - Végigjátszás egy ügynök nyomozását mutatja be nekünk a jövőben, aki egy már lassan elfeledett korból kutat olyan történetek után, amikor a számítógépes szórakoztatóipar szárnyra kapott. Küldetésében gyorsan sikerrel jár, ráadásul olyan információkat talál, amik egyenesen a vasfüggöny árnyékából származnak. Hősünk nagy meglepetésére egy olyan történet kezd el kibontakozni a szemei előtt, amiből megtudja, hogy az elszigeteltség ellenére Magyarországon rendkívül színvonalas videójátékfejlesztések folytak. Itt kezdi el felölteni a történet a dokumentumfilm jellegét, mivel azok mesélik el a történeteiket, akikről ez a film alapjáraton szól. Magyarán megjelennek az interjúalanyok.
Természetesen nem kell megijedni, nem kell ahhoz se nem történésznek, se nem fejlesztő zseninek lenni, hogy megértsük majd miről is van szó a filmben. Minden érthető módon és jól felépítve van tálalva, így aztán még a laikusok is könnyedén mesélhetnek a későbbiekben arról, hogy mit is láttak a moziban.
Megismerhetjük a játékfejlesztések hátterét és menetét, méghozzá egészen a 80-astól a 2000-res évekig, de részben még a marketing világába is bepillantást nyerhetünk, ami igen fontos eleme a videójátékoknak. Emellett emlékeztetnek arra is, hogy milyen leleményesek tudnak lenni a magyarok. Végül is még a Nintendonak is lazán bemutattunk (de nem lövöm le jobban a poént)!
Habár a film sokáig pörgős és energikus, azonban kicsit úgy érezni, hogy a kezdeti lendület a 90-es évek végéhez érve egy kicsit elkezdett leülni. Ez sajnos azért is lehet, mivel a végjátékhoz közeledve eljutottunk egy olyan időszakba, ami szépen lassan a magyar videójátékok fejlesztésének a végét jelentette.
Míg a fenti csak bekezdés csak egy apró észrevétel, addig van egy dolog, ami pár embernek picit már zavaróbb lehet. Hiányzott egy lezárás. A film egy igen jól meganimált rajzfilmként kezdődött, így aztán a végén is várt volna valami hasonlót a néző, azonban se híre, se hamva. Egyszerűen vége szakadt mindennek. Talán egy folytatás van készülőben? Vagy csak metaforája lenne mindez annak, ahogy egyik napról a másikra a magyar játékfejlesztéseknek vége szakadt?
Főhősök
Ha valakikkel, akkor az interjúalanyokkal nem árt külön foglalkozni. Olyan élettel és szenvedéllyel mesélik el a történetüket, amit manapság egyre kevesebbszer élhet át az ember. Már-már átüt az energia a vászonról, és akarva-akaratlanul is azon kapod magad, hogy beleveszel abba a hihetetlen történetbe, amit az egykori fejlesztők elmesélnek.
Végül is egészen idáig nem sokan kérdezhettek rá az egykori videójátékfejlesztők életének ezen részére, így aztán nem csoda, ha tényleg mindent beleadva adták ki magukból mindazt, ami a múltjukról csak eszükbe jutott. Személy szerint órákon át tudtam volna hallgatni Kiss Dónátot (a Novotrade - az első videójátékfejlesztéssel foglalkozó magyar cég - egyik alapítója), akinek olyan szövege van, hogy lehidal tőle az ember. De persze azért a többiek sem panaszkodhatnak, hiszen van mire büszkének lenniük!
Kifejezetten tetszett, hogy nem csak a magyarokat, hanem külföldieket is belevettek a filmbe. Így a hazai mellett a nyugati perspektíva is esélyt kapott arra, hogy meséljen egy keveset arról az időszakról, mikor Budapest egy fontos megállója volt életüknek. Ennek köszönhetően került bele a sztoriba, Ian Livingstone is, akinek a neve olyan aprócska játékokhoz fűződik, mint mondjuk a Tomb Raider.
Látványvilág
Azt hihetné az ember, hogy egy dokumentumfilm nem igazán lehet látványos, vagy nem tud újat mutatni, nos a Vakondok 4 ezt megcáfolta! Már alapból eladná magát annak a szenvedélynek köszönhetően a történet, amit a fentiekben írtam, de ezt lazán megfejelték a filmben azzal, hogy életet leheltek egy olyan térbe is, amit sok filmes elfelejt, a háttérbe.
A virtuális világ sokszor találkozik a Vakondok 4-ben a valósággal. Az egészben a nagyszerű az, hogy olyan finoman vannak elhelyezve ezek a kis apró bitekből álló és természetesen mozgó lények, hogy egyáltalán nem vonják el az adott interjúalanyról a rivaldafényt. De ez még mind semmi!
Hihetetlen vagy sem, de mindezt megfejelték azzal, hogy az átvezetőket, illetve a nyomozás egyes szakaszait, az ügynökünk nem élőszereplősen, hanem konkrétan a virtuális világban teszi. Ennek köszönhetően akár azt is mondhatnánk, hogy egy platformos, nyomozós kalandjáték részesei is lehettünk. Egyszerűen ott volt a toppon az egész!
Összegzés
Lenyűgözően kreatív és hihetetlen történet. Nagyjából így tudnám összefoglalni a Vakondok 4 - Végigjátszást. Komolyan nem gondolná az ember, hogy ebben a kis országban születtek meg a videójátékok fejlesztésének alapjai, annak ellenére is, hogy elnyomásban éltünk. Ezért is örülök ennek a filmnek, hiszen olyan elfelejtettnek hitt történeteket tártak most fel ebben számunkra, amit nem kérdés, hogy meg kell ismerjen a világ!
.jpg)
