Star Wars: Karácsonyi lidércnyomás akarom mondani Karácsonyi különkiadás

Mikor a Star Wars szóba kerül, akkor általában egy olyan filmsorozat ugrik be, ami valamilyen szinten gyerekkorunk óta része az életünknek. Ki ne emlékezne az Új remény első képsorai, a zenére, ami generációkon át velünk marad, és a karakterekre, akiknek nevét szinte az egész világ ismeri. Mindezek fényében nem is csoda, hogy még maga Lucas is megtett mindent azért, hogy megvédje a világot attól az abominációtól, amit 1978 karácsonyán ránk eresztettek.

Ha nem volt elég erőteljes az első bekezdés utolsó sora, akkor most egy kicsit pontosítom a dolgokat. Lényegében megtudtam, hogy milyen is az, amikor két órán át gyötrődsz azért, hogy embereket figyelmeztess a közelgő gonoszra, mert így vagy úgy, de valamilyen formában mindenki szóba fogja hozni idén a Star Wars karácsonyi különkiadást ​(ahogy JonTron, korábban Nostalgia Critic és most én is), mivel elengedhetetlen darabja lett a franchisenak a rajongók körében.

A Star Wars karácsonyi különkiadás alapvetően egy aranyos ötletnek indul, aminek alaptörténete, hogy Chewbacca siet haza családjához, hogy együtt töltsék "ÉLET NAPOT", azonban kisebb problémájuk adódik, és apucit a szőrös família sehol nem találja. Eddig a pontig még van valamifajta Star Wars érzete a filmnek, de ez csak azért van, mert nem tudjuk még, hogy mi vár ránk mostantól!

Tulajdonképpen egy Wookie család hétköznapjaiba nyerünk betekintést, amit mindennek lehet nevezni, csak Star Warsnak nem. Inkább egyfajta amerikai sitcomnak hat az egész, de ez még a legkisebb probléma lenne ezzel. Közel 2 teljes órán keresztül Wookie-k ordibálását kell hallgatni, ami ugyebár nincs feliratozva, szóval csak a jelmezekben lévő színészek "hihetetlenül jó" már-már pantomím mozdulataiból tudjuk kitalálni, hogy mi történik éppen a jelenetben. De ez még mind semmi! A történet előrehaladtával, nem csak Chewbacca családját ismerhetjük meg, ahogy készülnek az ünnepre, hanem kisfilmeket is kapunk, amivel aztán végképp a pokol országútjára váltunk pályamatricát (vagy megyematrica is elég ki tudja).

A kisfilmek több szegmensre oszthatóak. Azt aláírom, hogy megpróbálják ezeket így vagy úgy a fő történetszálhoz kötni, ami nem is baj, hiszen az lenne a lényeg, hogy a sztori azon vonala tovább haladjon, sőt valamennyire sikerül is nekik ezt összehozni, viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy ezek a rövid sztorik lesznek a halálom.

Elsőként egy holografikus cirkuszi előadás részesei leszünk, ami olyan földöntúli zenei aláfestéssel rendelkezik, hogy egyszerűen azt kívánjuk, bárcsak egy másik világban lennénk. A zene leírhatatlanul idegesítő, még az Ewok-ok is jobb zenei aláfestést biztosítottak nekünk a Jedi visszatér végén. A cirkuszi produkció elmegy, mivel egész ötletes az összeállítás, de sajnos akarva-akaratlanul is elröhögjük magunkat, így nehezen lehet komolyan venni a fellépőket. Mi köze a Star Wars-hoz mindennek, azt nem tudom, de ez volt életem egyik leginkább WTF pillanata.

A holografikus förtelem után sincs megállás! A furából szinte figyelmeztetés nélkül perverzbe megy át minden. Egy laza galaktikus "VR pornó" fül és szemtanúi lehetünk, ami a Pusztító című Stallone film szexjeleneténél is betegesebb. Maradjunk annyiban, hogy a Wookie papa nagyon, akinek köszönhetjük ezt a szegmenst nagyon élvezi az alább látható hölgy előadását. Ez volt az a kisfilm, ahol egy adott pillanatban elgondolkodtam azon, hogy mit is nézek, sőt elkezdtem agyalni, hogy valójában mi is a célom ebben az életben. Megvilágosodásom azonban gyorsan abbamaradt, mikor feleszméltem, hogy még nincs vége a rémálomnak.

Rohamosztagosok és birodalmiak jönnek mennek, tv tutorial segítségével rádió építések meg ilyen dolgok történnek, fontos része ez a fő történetnek, de ugye ezek már senkit nem érdekelnek. Nagy nehezen eljutunk a különkiadás egyik ténylegesen érdekes pontjához, ami egy rajzfilm. 

Nem árt tudni, hogy ennél a résznél megtörik a tér idő kontinuum és valamilyen módon a kicsi Chewie egy rajzfilmet néz arról, hogy valójában miért is késik apja az ünnepélyről, amire a család készül. Ezen a ponton már egyébként is sok kérdésem lett volna a különkiadás miértjeivel és hogyanjaival kapcsolatban, szóval inkább sodródtam tovább az árral és vártam, hogy mi jöhet még ezek után. 

Az animáció bár elég förtelmes, de meg lehet szokni. A történet elég nevetséges, de lényegében megtudjuk, hogy mi is történt az Ezeréves Sólyommal és legénységével, hogy pontosan mi miatt nem ér Chewie haza időben az Élet Napra. Ebben az animációs kisfilmben nagy szerepet kap Boba Fett is, aki totál "nem viselkedik" gyanúsan a kisfilm teljes egészében, szóval lényegében hőseink idióta barmoknak hatnak a történetben. 

Elérkezünk arra a pontra, ami egy karácsonyi különkiadásból sem hiányozhat, a musical részhez. Hiszitek vagy sem Bea Arthur (Amerika és Deadpool kedvenc öreglánya) főszereplésével készült ez a szegmens. Sok értelme nincs, néha kigúvadt szemekkel néztem, de ezt is túl lehet élni csodával határos módon, szóval jobb is ha belenéztek a különkiadás ezen részébe. A színész és énekesnő egyébként tényleg egy tehetség, szóval kérjük nem bántani!

A különkiadás végére értünk, több órányi kínszenvedés után, mikor végre megtudjuk, hogy mi is az a Élet Nap. Itt jött az egyik legdurvább WTF pillanat, mivel Chewie és családja egy űrsétára indul (jól olvastátok), aminek a végén egy párhuzamos dimenzió vagy ilyesmivel találkozunk.

Na szóval megkezdődik a Wookie ünnepély, ahova valamilyen módon az Új remény sztárjai is odakeveredtek, de persze ez nincs megmagyarázva, hogy miképp. Éneklés, boldogság és vége a kínzásnak. Kellemes ünnepeket kívánnak, de bocsánatot nem kérnek azért, amit tettek (respect George Clooney).

Most, hogy vége lényegében a beszámolónak, beszéljünk egy keveset az esztétikai oldaláról is a különkiadásnak, mert hiszitek vagy sem van olyan is. Az editálásról annyit, hogy próbáltak valami állandóságot belevinni ebbe az egész történetbe, de mivel Bertolt Brecht-i fordulatokat alkottak meg ezekkel a kisfilmekkel, így folyamatosan elvágják a fő sztori menetét (ami összességében nem sok), egyszerűen élvezhetetlené vált az egész különkiadás. Próbálnak levegő vételnyi időt adni arra, hogy felfogjuk mi történik, de sajnos az első olyan 20 perc után el lehet jutni arra a pontra, ahol nem érdekel senkit ez az egész. A jelmezek egyébként meglepően jók lettek, de ennek oka valószínűleg az, hogy konkrétan az Új remény ruhatárából szedték elő őket. 

Tudjátok az a vicc, hogy bár szenvedtem, de utólag belegondolva egész jól szórakoztam ezen a Star Wars különkiadáson, és nem azért mert marha jó, hanem mert annyira rossz, hogy már jó. Egyszerűen nem lehet röhögés nélkül kibírni, és szinte észre se venni azt az ürességet, ami az ember lelke mélyén keletkezik miután véget ér. Lehet, hogy elhaltak bizonyos agysejtjeim, viszont láttam a Star Wars történelem egy olyan darabját, amiért Lucas is mindent megtett annak idején, hogy eltüntesse a Föld színéről. Valljuk be megalkották a filmet, ami a Körből ismert halált okozó videónál is durvább.