Életem egyik legjobb filmje volt a Majmok bolygója: Háború. Tudom egy kritikát nem szokás rögtön azzal kezdeni, hogy mit gondoltam róla összességében, de ez a darab megérdemli. Egyszerűen minden megtalálható benne ahhoz, hogy mozi klasszikusnak nevezzük. Szíve és lelke van ennek a filmnek, ami manapság ritkaság számba megy.
Út a háborúba
A film nagyjából onnan folytatódik, ahol a Majmok bolygója: Forradalom abbamaradt. Háború tört ki az emberek és a majmok között, amit persze Caesar szeretne minél előbb lezárni, de ugye semmi sem ilyen egyszerű.
Nem könnyű a majmok számára az élet. Állandó harccá vált az életük, de még így is tudnak nyugalmas pillanatokat együttesen eltölteni. Egy hatalmas család ez, akik mindennél jobban tisztelik vezérüket Caesart. Szerencsére ezt nem csak úgy átvitt értelemben adják át nekünk a vásznon, hanem át is éljük, meg is tapasztaljuk majd.
A bonyodalmak azonban a vezér jószívűsége miatt eszkalálódnak, és egy váratlan támadás után a majmok élete teljesen megváltozik. Még azok is megtudják, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek, ha harcról van szó, akár egymással szemben is, akik amúgy nem érdemelnék. A háború ekkor egy új szintre lép.
Most talán többet nem is írnék a sztoriról, mert akkor spoilereznék, csak egy dolgot mondok, ezt a filmet magatoknak kell megtapasztalni. Mintha egy második világháborús filmet néznénk, megfűszerezve egy kevés posztapokaliptikus hangulattal és persze pár majommal.
Pontosan ezért is működik hihetetlen jól a film. Olyan elemeket aknázott ki a rendező, amikkel a szuszpenzió és dráma folyamatosan életben van tartva. Persze nem kell megijedni, ugyanis időben és finoman elhelyezett komikus pillanatokkal is találkozunk, amik kissé megtörik számunkra az amúgy elég nyomasztó hangulatot, de attól sem kell félni, hogy ezek tönkre tennék az élményt (ezeket általában egy valakinek köszönhetjük a filmben).
Egy hihetetlenül jól összerakott, teljes egésznek ható alkotás lett a Majmok bolygója: Háború. Egész egyszerűen azt kell mondjam, hogy a szememben egyelőre az év filmje!
A lenyűgöző karakterek
Andy Serkis Oscart érdemel. Ha azt gondoltad, hogy Smeagol/Gollam vagy Kong volt számára a legnagyobb alakítása, akkor még nem láttad a legújabb Majmok bolygója trilógiát. Egész egyszerűen olyan alakítást nyújtott a mo-cap király, hogy szavak nincsenek rá. Meglátszódik, hogy volt ideje tökéletesre fejleszteni a karaktert és persze, hogy megértse a motivációit és személyiségét. Serkis alakítása Caesarként a csúcspontjához érkezett.
Azonban nem ő volt az egyetlen, aki tündökölt. Habár Caesar karakterére koncentrált a film, ami meg is látszódott, mert így egy erőteljes és folyamatos narratívát kaptunk, de szerencsére voltak annyira érdekesek és jól felépítettek a mellékszereplők is, hogy akár ők is kedvenceinkké válhattak.
Minden mellékszereplőnek volt személyisége, és elég időt töltöttek el a vásznon ahhoz, hogy megértsük és akár meg is szeressük őket. Nem véletlen játszott ennek köszönhetően érzelmeinkkel a film. Senki sem volt biztonságban, kissé már Trónok Harca feelingem lett.
Természetesen ahhoz, hogy még jobb legyen a film, kellett egy olyan karakter, aki képes volt még a hatalmas Caesart is megtörni. Woody Harrelson lenyűgözött. Kifejezetten meggyűlöltem, mégis sajnáltam és megértettem a karakterét. Tudtam mit miért tesz, részben egyet is értettem vele, azonban módszereivel már nem igazán. Elérte, hogy a közönség teljes egésze Caesarnak drukkoljon, és azt hiszem nem kérdés, hogy ennél a filmnél ez is volt a lényeg. Végül is a Majmok bolygójáról beszélünk. Nagyot alakított.
Ez most a valóság?
A CGI valami lehengerlő a filmben. Sokszor el sem lehet dönteni, hogy valódi majom, vagy csak egy számítógépes teremtmény van a vásznon. Nem túlzok, komolyan így van.
Természetesen azért vannak pontjai a filmnek, ahol látszódik, hogy CGI felvételről van szó, de nem is várom el, hogy majmokat arra idomítsanak, hogy megüljenek egy lovat és megtanuljanak fegyvert használni. Szerencsére az ilyen pillanatok nem túl számottevőek. Meg ha fel is tűnnek, akkor jön újabb hihetetlenül élethűnek ható jelenet , ami elfeledteti velünk a hirtelen jött vágyat arra, hogy szőrszálhasogassunk.
Összefoglaló
Nem sok film volt mostanában, ahol azt vettem észre, hogy az egész mozi együtt nevet, izgul, vagy könnyezik a látottak hatására. Engem is annyira magával ragadtak pillanatok, hogy néha a hideg kirázott, és bizony férfiasan bevallom, volt mikor már az én szemem is könnybe lábadt. Egyszerűen fenomenális, zseniális és lehengerlő a Majmok bolygója: Háború. Oscart érdemelne. Nem találok olyan fogáspontot, amibe én bele tudnék kötni, lazán 100%-ot adok erre. Mindenkinek ajánlom (mondjuk az előző két részt is, de ezt végképp).
ui.: Több pillanat is van a filmben, ami bebizonyítja, hogy Matt Reeves a tökéletes rendező a Batmanhez, de van egy pillanat, ami kiváltképpen kiemelkedik az összes közül (egy barlangos pillanatra gondolok). Egy szó, mint száz, érdemes kivárni Reeves vízióját a gothami denevérrel kapcsolatban.
.jpg)
.jpg)
