Aki az első filmet szerette, az nagy valószínűséggel ebben sem fog csalódni. Legendás állatok repkedtek, újra felbukkantak régi kedves arcok, de bőven találkozhattunk új bestiákkal is. Kedvenc magnixünk, Kowalsky még mindig imádni való, és Salmander is ugyan olyan aranyosan bánik a kis bólintérünkkel, ahogy azt megszokhattuk. Na de mi a helyzet az új szereplőkkel és azzal a bizonyos rosszfiúval, Grindelwalddal? Vigyázat, spoilerek következnek!
Hőseink útjai elváltak, Salmander pedig igyekszik mindent megtenni, hogy feloldják kiutazási tilalmát, hiszen a legutóbbi new yorki útja nem múlt el nyomtalanul. Makacssága miatt még bátyja segítsége se elég ahhoz, hogy ismét szabadon segíthessen a varázslényeknek. Váratlanul viszont betoppan hozzá Queenie és Jacob, minek következtében tudomást szerez Tina hollétéről és a nyomába ered Párizsba. Mindeközben Dumbledore kérésére igyekszik felkutatni Credence-t is, hiszen mint kiderült, a fiú életben van, és legalább annyira veszélyes önmagára, mint a környezetére. Mindezek mellett pedig Grindelwald is megszökött... meglepő, nem?
Johnny Depp vs. Jude Law
Az elmúlt években egyre inkább kezdett leáldozni Depp csillaga és már koránt sem rajongtak érte annyira az emberek mint a Karib-tenger időszak alatt, ám ez megfordulni látszik! Az első Legendás állatok filmben sajnos csak pont annyira lehetett őt látni, hogy megállapítsuk, mennyire fura neki ez a smink, de szerencsére ez alkalommal bőven jutott neki szerep Épp annyira kegyetlen, amennyire lennie kell, és habár igazán nagy csatát sajnos nem láthattunk tőle, jó pár jelenet megmutatta, miért is a varázsvilág legkegyetlenebb alakja - legalábbis ebben az időben.
Ott volt viszont Ő is...a csodálatos...a hihetetlen...a nagyszerű Jude Law. Keresve se találhattak volna jobb embert erre a feladatra. De most komolyan! A 45 éves színész olyan mesterien hozta a nagy mágus alakját, mintha csak egy apró betekintést kaptunk volna a múltba valamelyik Harry Potter film közben. Én imádtam Michael Gambon játékát, és ez szerencsére vissza-vissza köszönt ebben a filmben is. A pillantások, az apró gesztusok, a beszéd és Dumbledore egész lénye olyan egységet alkot ezzel a két nagyszerű színésszel, hogy nem is kívánhatnánk ennél többet.
És persze ott volt Eddie Redmayne is Salmander képében. Ahj, igen, ez a srác tud valamit. Az első filmben a falra másztam tőle, de most...be kell látnom, tényleg király színész. Kicsit összeszedettebbnek tűnt most, mint korábban, sokkal profibban és talpraesettebben oldotta meg a váratlan helyzeteket, ami tetszett. Viszont itt van még egy fontos név: Joshua Shea. Bizony, ez a fiatal srác alakította a fiatal Salmandert. Gondoltátok volna, hogy ez volt az első komolyabb szerepe? Sikerült teljesen felvennie Eddie stílusát, a zavart félrepillantásokat, a kissé akadozó beszédét és minden jellegzetességet, amit csak a szerep kívánt. Ismét csak egy tökéletes választás, remélem még lesz alkalmunk viszont látni a mozivásznon, nagyon ígéretes!
Nem is olyan könnyű kiválasztani azt a bizonyos oldalt
Tény és való, hogy Grindelwald nem épp a földkerekség legmuglibarátabb mágusa, de azért nem szabad szó nélkül elmennünk a módszerei mellett. Egy kis gyilkolás itt, egy kis tisztogatás ott, habár a kezét csak igazán nyomós indokkal mocskolja be, ahogyan egy vérbeli főnökhöz illik. A történet során többször is hangoztatva volt a választás kérdése, avagy hogy ki-melyik oldalon kíván majd a továbbiakban harcolni (akárcsak Voldemort esetében), ám ezúttal eléggé vékony volt ez a határvonal.
Eleinte csak egy szokványos, hataloméhes gonosztevőnek tűnt, ám később, a film végén fellibbentették a fátylat a nagy indokról. Mivel a történelmet már jól ismerjük, tudjuk, hogy a látomása beteljesül, ám joggal vetül fel a kérdés: vajon miért is olyan rossz az ő terve? Nem kétséges, hogy jobb lett volna, ha nem történnek meg a háború borzalmai, de azért kérdéses, hogy az ő verziója mennyivel lett volna rosszabb. Persze nem azt mondom, hogy ezerszer jobb ötlet az összes varázstalant rabszolgaként tartani és világuralomra törni, de azért itt is látszik, hogy a világ nem osztható fel egyszerűen csak jókra és halálfalókra.
99% hogy Grindelwald átvert, 1% hogy Rowling
És akkor lássuk azt a bizonyos nagy csavart. A film végén megtudjuk, mi is Credence állítólagos igazi neve: Aurelius Dumbledore. És igen, ezzel el is érték, hogy a lehető legösszezavarodottabb állapotában hagyja el a mozitermet a látogatók 90%-a.
Először is a tények:
- Aurelius semmiképpen sem egyenlő Aberforth-al. Ő majdnem 10 évvel idősebb, és jelen volt Albus gyerekkorában is, mint azt jól tudjuk.
- Egy húgról tudunk még, Arianaról, más testvérről nincs említés.
- Az édesanyjuk, Kendra Dumbledore 1899-ben, édesapjuk Percival pedig 1890-ben huny el, tehát ha helyes Credence 1901-es születési dátuma, biztosan nem ők a szülei, így ezt az ágat kizárhatjuk.
Ezek fényében sokkal inkább tűnik valószínűnek az, hogy Grindelwald csak azért találta ki mindezt, hogy Albus ellen fordíthassa a fiút, hiszen mint tudjuk, neki van a legnagyobb esélye legyőzni a nagy mágust. Ez így még szerintem passzol is, hiszen a célnak megfelel, és még az állítólagos nevét is úgy alakította, hogy az Aurelius stimmeljen a testvéreke nevei mellé (Albus, Aberfort, Ariana). A főnix megjelenésében pedig nem sok rejtélyt látok, hiszen Grindelwald hívta életre. Az mondjuk tény, hogy már néhány jelenettel korábban is látható volt, de azt nem tudni, hogyan került oda, simán lehet, hogy ez is csak az ördögi terv része. Grindelwaldnak ez egy percig sem eshet nehezére, hisz nagy mestere a meggyőzésnek, Albussal kötött szoros barátságának köszönhetően pedig tudhatott annyit a Dumbledore családról, hogy befolyásolni tudja a hiszékeny fiút.
Filler szagot érzek
És akkor jöjjön a feketeleves. Egy szóval se mondom, hogy ez a film rossz volt, sőt! A látvány pazar, a helyszínek varázslatosak, és a szereplők is igazán jók voltak. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy az első részhez képest ez inkább hasonlított egy laza gyorsétteremre, mint egy kiadós vacsorára. Persze, tudom, hogy a folytatások mindig gyengébbek, mint az első rész, de sajnos nem igazán volt erőteljesebb karakterfejlődés vagy komolyabb kiforrt történetszál. Egyedül talán Leta Lestrange miatt haladt komolyabban előre a történet, de mivel korábban szinte alig említették meg, mire a néző komolyabban megkedvelte volna, már el is kellett tőle búcsúzni. Bevallom, engem Queenie pártfordulása sokkal mélyebben érintett, mint Leta vonala. Persze, voltak benne drámai részek, de sajnálom, hogy egy film alatt le kellett ezt zavarni. Komolyabb, epikus harcokról se nagyon beszélhetünk, pedig amikor kiderült, hogy Nicolas Flamel is hősünk segítségére siet majd, ott aztán szerintem okkal lehetett számítani valami igazán ütős csatára. De nem, e helyett mit kaptunk? Mindenki beleszúrta a pálcáját a földbe, és csaptak egy grill partit. Ez ám a nagy csata... A karakterfejlődéshez visszatérve, talán maximum Göthe és Theseus között zajlott le a legnagyobb változás, akik szépen egymásra találtak a film végére. Azt viszont mindenképpen kiemelném, hogy rég nem hallottam már ennyi és ilyen változatos bűbájokat! De tényleg, zseniális volt! Nem fulladtunk ki 3-4 varázsige után, hanem teljesen hétköznapi módon, sorra kaptuk az újabb és újabb helyzetbe illő mágiákat, így már mi is hétköznapinak éreztük a használatát. Na kérem így néz ki a varázslók világa, ettől olyan csodálatos!
