A kaiju, vagyis óriás szörnyekről szóló filmek visszatértek, hogy véglegesen visszavegyék a mozivásznat. Mindez kezdődött 2014-ben a legújabb Godzilla inkarnációval (jó lehet a Tűzgyűrűvel, de Godzilla királyabb), amit persze a Japánok sem hagyhattak szó nélkül, ennek köszönhetően megszületett a Shin Godzilla című reboot is.
De ugye a szörnyek királya csak a kezdet volt, hiszen jó pár klasszikus lény van még a filmtörténelemben, akinek nem árt a sztoriját újfent elhozni a mozinézők számára. Itt jön a képbe King Kong is. Ha azt hinnétek, hogy nem lehet érdekessé, és újjá tenni a gorilla történetét, akkor azt kell mondjam, hogy tévedtek, sikerült!
Nem feldolgozás, újragondolás
Amennyiben valaki a klasszikus King Kong sztorira vágyik, hogy újraélhesse, annak már most mondom, hogy csalódni fog. Habár elemeket beleépítettek a 30-as évekbeli filmből, meg persze a feldolgozásokból is, azonban a Kong: Koponya Sziget a saját világát teremtette most meg. Egyszerre tiszteli az "ősöket", de elegendő újdonságot is ad a mozinéző számára ahhoz, hogy valamennyire el tudjon vonatkoztatni a régmúlttól.
Persze azért nem kell megijedni, az óriás gorilla természetesen itt is király a szigeten, igaz más értelemben uralkodik, mint a legelső verziója a "szörnynek". De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az alapokkal.
A Koponya sziget felhívja magára egy kutató (John Goodman) figyelmét, aki egy kisebb csapatot kezd el toborozni azért, hogy ellátogasson egy titokzatos szörnyeteg szülőhazájába. Katonai kíséretet is kap, melynek vezetője (Samuel L. Jackson), de még jó páran, közöttük egy vadász (Tom Hiddleston) és egy fotóriporter (Brie Larson) is csatlakozik a csapatához. Arra persze senki nem számít, hogy a szigetre érkezvén rögtön szembe találják magukat a helyi királlyal, egy még növésben lévő óriás gorillával, aki természetesen nem örül a felfegyverkezett betolakodóknak.
A csapat szinte azonnal harcba száll a szörnnyel, azonban idővel egy részük megérti, hogy Kong nem akar rosszat, csak védi területét, királyságát, és annak lakóit. Ezek után persze nyílik csak fel hőseink szeme, és rájönnek, hogy alapjáraton sem a gorillától kellene rettegniük, hanem részben a saját társaiktól, és részben attól, ami a föld alatt él.
Az alapok tehát maradtak, vagyis, hogy az emberek teszik tönkre a természet nyugalmát és rendjét, mivel felsőbbrendűnek akarják mutatni magukat, még egy óriás szörnyekkel teli szigeten is. Nagyjából ez volt az üzenete az eredeti King Kong-nak is, ahol a szerencsétlen óriás gorillát kiállítási tárgyként kezelték a fogvatartói, ezzel is megmutatva, hogy az ember mindent képes az uralma alá hajtani, ezért aztán kiszakították természetes élőhelyéről, csak hát kordában nem tudták tartani.
Természetesen ezt a Kongot sem kell félteni, hiszen tudja, hogy nincs ideje az emberek hülyeségével törődni. Megküzd azokkal, kikkel szükséges. Szerencsétlennek egyszerűen nincs ideje gyengének lenni, még ha néha vágyik egy kis gyengédségre és pihenésre is. Tudja, hogy ha elbukik, ha feladja a harcot az ellenségeivel szemben, akkor a szigete, vagyis birodalma elveszik. Ezek után nem kérdés, hogy van harc dögivel a filmben, meg érezhetően próbálnak adni a gorillának is teret ahhoz, hogy megmutassa, ő is egy érző lény, bár kicsit háttérbe volt ez a része szorítva a dolgoknak.
Szörnyek keringője
Sok helyről lehetett hallani, hogy lassú a film, pedig ez marhára nem igaz. Én személy szerint nem éreztem annak, inkább rövidnek. Észre se vettem, és már vége is volt a filmnek. Habár vannak pillanatok, amikor a történetmesélés céljából picit visszavesznek az iramból, azonban ilyenkor kárpótlásul kapunk egy szörny kontra szörny akciót, ami fokozatosan keményebb és valljuk be, királyabb is lesz.
Persze a valós szörnyek nem is a gigászi monstrumok a szigeten, hanem az emberek. Ahogy már a sztori leírásánál, úgy most is hangsúlyozom, megint előszedték az ember és a természet harcának állandó témáját. A katonák meg akarják mutatni, hogy ki a Jani, de az fel sem tűnik nekik, hogy a gorilla csak azért támadott rájuk, mert ahogy meglátták, rögtön elkezdtek rá lőni (mert ugye mi mást tettek volna).
Mondjuk azért nem kell megijedni, hiszen nem a sereg a főellenség a filmben, mivel kapunk egy kegyetlen óriás szörnyet is, aki Kong számára tényleg kemény ellenfélnek bizonyul.
Felejthető főhősök
Ha már szóba kerültek az emberek, hát maradjunk annyiban, hogy elég feledhető karakterekről van szó. Egysíkúak, semmit mondóak, sokszor kicsit idiótának is hatnak (sőt nagyon). Ezzel már csak az a baj, hogy elég nagy tehetségeket tudhatott magának a film, akiket valljuk be, hogy nem a legjobb módon alkalmaztak a filmben.
Ettől függetlenül nem gondoltam volna, hogy pont John C. Riley komikus karaktere lesz az, aki megmarad a számomra. A legkomolyabb, és legsötétebb háttérsztorival van megáldva ez a szereplő, aki végül is csak a véletlennek köszönheti, hogy a szigeten kötött ki.
Mindenesetre így van ez jól, legyen csak háttérbe szorítva az emberi tényező, hiszen a Godzillánál is lehetett érezni, hogy túlzottan elnyomták a film címszereplőjét. Szóval örülök, hogy most tanultak a hibából, és kivételesen Kong került a középpontba. Végül is rá fognak építkezni a közeljövőben, jobb ha nem veszik el tőle a rivaldafényt.
Egy új világ kezdete
Kong hivatalosan is a Warner féle SzörnyVerzum (MonsterVerse) tagjává vált. Igen, ez természetesen egy dolgot jelent, Kong és Godzilla hamarosan ISMÉT harcolni fognak egymással, meg persze egyéb más szörnyek is fel fognak tűnni a közeljövőben, de rájuk mindjárt visszatérek. Így aztán ne lepődjünk meg azon sem, ha a Tűzgyűrű óriás robotjai vagy lényei is feltűnnek majd valamelyik film egy pontján, úgyhogy az alábbi táblázatot nem árt majd tanulmányozni:
Élet a szereposztás után
Én személy szerint nem rajongok a szereposztás utáni plusz jelenetekért. Szeretem, amikor egy folytatásra való utalás, vagy úgy általában egy kulcs jelenet, a film történetfolyamának részeként van tálalva a számunkra. Ettől függetlenül azt kell mondjam, hogy most az egyszer megérte kivárni a film leges-legvégét.
Rendesen kirázott a hideg, amikor barlangrajzokon megjelent a király, vagyis Godzilla, és pluszba Mothra, Rodan, King Ghidorah a falon. Aztán még inkább felébresztették a bennem rejlő kaiju film rajongót, mikor Godzilla üvöltésével zárult a szereposztás. Így volt ez tökéletes, meg sem jelent a szörnyek királya, de mégis fel tudott hype-olni egy pillanat alatt a jövő filmjeire.
Összegzés
A Kong: Koponya sziget egy igencsak szórakoztató film lett. Habár leginkább a szörnyfilmek rajongóinak ajánlom, ugyanakkor valószínűleg mindenki találhat ebben a moziban magának valami pontot, ami bejön majd.
Igaz, hogy az akciók és csatározások háttérbe szorítják a film történetét, meg egyes karaktereket, de talán elnézzük ezt, hiszen azért csekkolunk le egy King Kongról szóló filmet, hogy egy óriás gorilla harcoljon más szörnyekkel.
.jpg)
.jpg)
