Gengszterfilmek újratöltve - Az éjszaka törvénye

A gengszterfilmek mindig is különleges helyet foglaltak el a szívemben. Közel áll hozzám a 30-as évekbeli hangulat, a feszültség, a krimi, így nem is csoda, hogy "szerelembe" estem velük, ha már a mafia filmek ezek keverékei. Ezért is olyan fájó, hogy manapság egyre kevesebb darabbal találkozhatunk ebből a filmtípusból, és éppen ezért örülök annak, hogy vannak még rendezők, akik látnak valamiféle potenciált a gengszterfilmekben. Külön boldogság az, hogy egyik kedvenc rendezőm, maga a gothami denevér, Ben Affleck érezte most úgy, hogy ideje egy tökös mafia filmet forgatnia, melynek címe, Az éjszaka törvénye.

Üdv a mafia világában

A film részben olyan, mint az első Mafia játék, igaz más városban, és kicsit más alapokkal és cselekménnyel, de azért tényleg fel lehet fedezni hasonlóságokat, ami számomra egy komoly plusz volt a nosztalgia ereje miatt.

Maga a történet, Joe Coughlin (Ben Affleck) életét követi nyomon, aki nem mellékesen Boston város rendőrkapitányának (Brendan Gleeson) a fia. A rablásokban nincs egyedül, mivel barátja, Dion (Chris Messina) is ott van mellette, méghozzá konkrétan jóban és rosszban. 

Az élet szépen és jól halad a fiatal Joe számára, míg nem "élete szerelme" (Sienna Miller) keresztbe nem húzza a főhősünk számításait. Joe gyorsan megtapasztalja, hogy milyen is az éjszaka törvénye, és majdnem hatalmas árat kell fizetnie csak azért, mert szerelmes lett Boston egyik mafia fejesének szeretőjébe. A "keresztapa" megmutatja neki, hogy ki a főnök, és apja is részben cserben hagyja hősünket, de szerencsére ez egyáltalán nem töri meg Joet.

A srácnak megvan a magához való esze, és nem hagyja, hogy csak úgy kicsesszenek vele. Szépen apránként mászik fel az alvilági szamárlétrán, míg el nem éri célját, vagyis azt, hogy a bosszút álljon azon a fejesen, aki betett neki. Azonban semmi sem egyszerű az alvilági életben. Gyorsan váltják le a kisfőnököket a gengszterek között, és ez alól Joe sem kivétel. Persze azért nem kell félteni a hősünket, fel van készülve minden eshetőségre.

Régen láttam hasonlóan hangulatos és javarészt jól felépített gengszter filmet. Maga a történet, a hangulat, a cselekmény, minden egy tökös mafia mozi alapjait tette le elénk. Kifejezetten sok utalást kapunk komoly klasszikusokra, mint a Keresztapa, ugyanakkor mégis tartogat újdonságokat is, melyeknek köszönhetően a film kiszámíthatatlanná és ezzel érdekessé válik.

Barátok közt

Ha valami nagyon vitte a filmben a prímet, az akkor Joe és Dion barátsága volt. Ahogy előbb is mondtam, kifejezetten emberinek hatott a kémia a két karakter között, tényleg úgy tűnt, mintha két barát állna egyben a vásznon. Mondjuk ez részben igaz is, hiszen Ben és Chirs dolgoztak már együtt, de pont emiatt lett erős a két karakter kapcsolata, és ez kellett is a sztoriba, hogy élethű legyen.

A beszólások, a cselekedetek, a reakciók, egyszerűen minden egy jól összeforrott csapat képét varázsolta elénk a vászonra, aminek köszönhetően akár a dinamikus duó elnevezést is kiérdemelhetné a két színész.

A karakter interakciók úgy ámblokk is ott vannak a toppon. A főszereplők érzései és cselekedetei teljesen eviláginak hatnak, semmi mesterkélt vagy túljátszott pillanat nincs a filmben. Egyszerűen emberi volt minden. Együtt tudtunk érezni a karakterekkel, átérezzük fájdalmaikat, boldogságukat. Ilyen az, amikor telitalálatok a színészek!

Szépen apránként a sztorival

A film kifejezetten jól van felépítve, de sajnos ez nem azt jelenti, hogy tökéletes. Kezdjük első körben a pozitívummal. Kifejezetten lassan jutunk el, Az éjszaka törvényében a kataklizmáig, ez azért is fontos, hogy megértsünk minden apróságot, ami Joe Coughlin karakterét és világát illeti.

Fiatalabb korában találkozunk először a karakterrel, és tulajdonképpen végigkövetjük azon a szamárlétrán, ami a górévá válásáig tart. Lassú procedúra ez, és nem kevés taktikázást igényel, hogy fejes legyen valakiből, de nem kell aggódni, Affleck rendezésében nagyon erőteljesek és izgalmasak lesznek ezek a pillanatok.

Sajnos a pozitív első benyomások ellenére van pár hibája is a filmnek. Egyes pontokon túl sokat akartak belezsúfolni. Érezhetően vannak jelenetek a filmben, amik egész egyszerűen nem illenek oda, ahova rakták őket, mintha csak úgy megtörténnének. Ez leginkább a történetben megismert, és javarészt fontos szerepet játszó, rendőrfőnök sztorijánál szembeötlő. 

Ezt annak a számlájára írom, hogy minden, de komolyan minden szálat el akartak varrni, ráadásul fontos szerepet is játszik ez a karakter a film lezárásában, ugyanakkor lehetett volna finomabban is kezelni a rendőrfőnök sztoriját. Elcsépelt volt és az erős vágások zavarónak hatottak. Szóval csak egy dolgot tudok mondani, várom a Ultimate Cut-ot ebből a filmből is (bocs ez már alap poén a Warner filmeknél).

Végtelen történet

Ha már ott tartunk, hogy nem túl tökéletes ez a darab, akkor nem árt megemlíteni az iszonyatosan elnyújtott lezárást sem. Egyszerűen marhára végtelennek hatott a film. Mikor az ember már azt hinné, hogy indulhat a kijárat felé, akkor jött egy újabb jelenet.

Ez az egész valószínűleg annak tudható be, hogy túlzottan akartak ragaszkodni a könyv történetéhez, és mindent bele akartak zsúfolni. Lehetett volna drámaibb, és ezzel kissé erőteljesebb lezárása is a történetnek, ami megeshet, hogy eltért volna picit a forrásanyagtól, de a feldolgozásoknál azt hiszem ezt a legtöbb esetben elnézzük bárkinek, ha jól van kivitelezve a változtatás. Sajnálatos hiba volt ez, hiszen ha jól kezelik a sztori végét, akkor biztos ott lett volna az instant klasszikusok között a film!

Összegzés

Az éjszaka törvénye nem lesz egy gengszter klasszikus (főleg a lezárás miatt), ugyanakkor ez tipikusan azon filmek egyike, ami nem árt, ha ott porosodik az ember filmgyűjteményében. Kifejezetten jól felépített, kisebb hibái ellenére is élvezhető, tele meglepetésekkel és váratlan pillanatokkal. Egész egyszerűen egy király szórakozás, ami végre visszahozta a mafia világát a mozikba. Ennél több talán nem is kell egy gengszterfilm rajongó számára.