Nem mai sztori, hogy két igencsak ikonikus karakter találkozik egymással, és természetesen egy kisebb csatát nyomnak egymás ellen. Láthattuk már mindezt az 50-es években, a Frankenstein a Vérfarkas ellenben, meg persze az idei évben sem panaszkodhattunk, hogy nem kapunk hasonló filmeket. Szóval lehetne sorolni a címeket, azonban vannak darabok, amik mindig kilógtak a sorból valamiért, ilyen például a Freddy vs Jason is, hiszen két olyannyira kultikus horror karakterről beszélünk, hogy az valami leírhatatlan manapság.
A karaktereket igen, de magát Freddy vs Jason filmet biztosan nem mondanám kult klasszikusnak. Sajnos inkább komédia, és tini dráma, mint horror (legalábbis számomra). A sztori igen sokszor leveszi a hangsúlyt a szó szerinti CÍMSZEREPLŐkről és inkább azokra fókuszál, akikre senki sem kíváncsi, az idegesítő gyerekekre, akik annyira fájdalmasan retardáltak és láthatóan olyan magukat lazának tartó felnőttek által írt forgatókönyvek alapján keltek életre, hogy arra nincsenek szavak. De egy biztos, mikor végre visszatérünk a lényegre, vagyis a Freddy vs Jason részekre, akkor király jeleneteket tartalmaz a borzalmas CGI ellenére a film.
Klisék, klisék mindenhol
A sztori, a film címe alapján önmagáért beszél, de azért egy kicsit mesélek róla. Freddy kezdi elveszíteni erejét, ezért úgy érzi szüksége van arra, hogy az emberek újra rettegjenek tőle és ismerjék a nevét. Egy olyan lényhez fordul, aki segíteni tud abban, hogy mindezt véghez vigye, így hát a Kristály tó slashere, Jason kerül a képbe.
Jason ellátogat az Elm utcába, ahol elkezd gyilkolászni. Természetesen Freddy neve azonnal felmerül a gyilkosságok miatt, de a rendőrség és a lakosság próbálja eltusolni az ügyet. Az emberek próbálkozásai ellenére, Freddy fokozatosan visszanyeri erejét, viszont, mikor Jason elveszi tőle az éppen kiszemelt játékszereit, akkor azonnal elszabadul a pokol.
Eddig egész jól hangzik a film, DE persze mindeközben a klisés tini karaktereket is megkapjuk, mert ugye anélkül nincs horrorfilm. Van az őrült, aki tudja mi történik, van egy rakat szexi tinilány, akik sorsát előre tudni lehet, meg persze van az a pár srác, akik kb. a film első fél órájában meg fognak halni. Tehát minden adva van, ami egy klasszikus horrorhoz szükséges.
Azonban, sajnos az előző gondolat igaz a kiszámítható beijesztésekre és halálokra is. Annyira, de annyira tudni lehet, hogy ki és mikor vagy hogyan fog meghalni, hogy az valami leírhatatlan. A kamerák beállítása, a jelenetek megrendezése, egyszerűen minden árulkodik arról, hogy mi fog történni. De tudjátok, ez nem is igazán baj, hiszen ez mind csak egy okból van, hisz ez az egész egyfajta tiszteletmutatás a klasszikusok felé, és ilyen szempontból, egész jó kis szórakozásnak számít mindez.
Az akció a megmentő
Ha valamiben jó a Freddy vs Jason, az bizony az "akciójelenetek". De komolyan, lángoló machetével gyilkolás? Harc az álomvilágban, méghozzá Freddy szabályai szerint? Harc a Kristály tó partján? Egyik jobb, mint a másik. Jó helyenként kissé röhejes, de legalább jó nézni! Néha már nekem fájt egy-két pofon, amit kiosztottak egymásnak a "hőseink". Meg persze idő közben arról sem feledkeztek meg, hogy kinyírjanak egy két idegesítő tinit, szóval így szép egy akciófilm, akarom mondani horror.
Na ilyen az R Rating
Manapság az is nagy szónak számít, hogy valami R Ratinget kap, ami számomra csak azért vicces, mert én abban a világban nőttem fel, ahol mindez holt mindennapos volt. Nekem még volt szerencsém ahhoz, hogy lássam az akció és horror klasszikusokat olyan formában, amilyenben megálmodták őket. Tény, néha túlzásba estek a vérengzéssel (khm Kommandó), de ez volt a szépsége a dolognak, nem féltek a retribúciótól. Mertek nagyokat álmodni a rendezők és írok, így teljes erőbedobással keltettek életre számunkra filmeket, amik aztán instant klasszikusokká váltak sokak számára. Nem véletlen emlékezünk állandó jelleggel vissza a 80-as és 90-es évek filmjeire, hiszen egyszerűen maradandóak voltak. Sztorijuk az kb. nem volt, viszont amilyen jelenetekkel teletömték őket, azok bizony örökre velünk maradtak.
Volt idő, mikor a filmek mertek kegyetlenek és durvák lenni, nem féltek a káromkodástól, nem féltek attól, ha vér folyt. Egyébként kb. ezeket az időket próbálja visszahozni számunkra a Walking Dead is. Nem mondom, hogy ez egy jó irány, ugyanakkor sokszor már úgy érzem, hogy egyes filmeket annyira a gyerekek számára próbálják elfogadhatóvá tenni, hogy elfeledkeznek arról, hogy más közönség is van a világon. Ebben rejlik egyébként a Deadpool sikere is. Semmi extra nem volt benne, viszont kaptunk egy jó kis visszaemlékezést a 80-as, 90-es évek B kategóriás akciófilmjeihez. Nem arról van szó, hogy mert bátor és úttörő akart lenni a film, hanem egész egyszerűen volt töke nyitni afelé a közönség felé, akit kezd elfelejteni Hollywood.
Nem csoda, hogy Ash Williams is visszatért. De komolyan nézzetek bele az Ash vs Evil Dead sorozatba, baromságnak tűnhet, de jó látni, ahogy egy klasszikus karakter, egy hasonlóan nevetséges sztoriban visszatér, és nem fél önmaga lenni. Szóval lényeg a lényeg, ebben rejlik a Freddy vs Jason sikere is, vissza merték hozni azokat a kliséket, azokat a túlgondolt jeleneteket, amikről ezek a filmek híresek voltak. Nevetséges sztori, nevetséges tini karakterek, horror ikonok, kő kemény vérengzés.
Most így belegondolva, milyen menő is lenne egy, Freddy vs Jason vs Ash sztori...ja izé, várjunk csak egy pillanatot! Már megkaptuk! :D
Összegzés
Az a helyzet, hogy amit akartam írni a filmről, azt kb. feljebb le is írtam. Sztorija, és nézhetősége van valamennyi, de itt úgyse az lesz a lényeg. Mindenki a Freddy vs Jason részek miatt nézi ezt a darabot, amire sokszor várni kell, hogy megtörténjenek, de amikor megkapjuk, akkor nem nagyon csalódunk (max abban, hogy rövidek). Ezen kívül csak egy szépsége van még, és az bizony az R Rating, aminek nem a határait súrolja, hanem kő keményen az, és így kerek a világ, főleg két ilyen horror ikon esetében.
.jpg)
