Hollywood rengeteg filmet készített már arról, mennyire kiábrándító is felnőni, mi mindent hiányolunk a gyerekkorunkból, mennyit változik az ember az évek előrehaladtával. Ez a film is ezt az irányt közelíti meg, de bizton állíthatom, hogy ennél szivet melengetőbb módját még nem láttam filmvászonra vinni. Ez a film egyszerre volt felszabadító és könnyekig ható, hiszen legalább annyi időt töltöttünk önfeledt nevetéssel, mint a könnyeink törlésével - legalábbis én mindenképpen.
Adott egy pici mackó, aki a Százholdas Pagonyban él legjobb barátaival és rengeteg csupor mézzel. Ő az a mackó, aki belopta magát gyerekkori szívünkbe, és most úgy lépett elő a régi, megszokott köntösében, mintha csak tegnap láttuk volna őt utoljára. Nem viccelek, ez ízig vérig az a Micimackó, akiért gyerekkoromban oda és vissza voltam, akinek a plüssfiguráját szorongattam éjjelente és akinek a VHS felvételeit rongyosra néztem.
Visszatérés a Százholdas Pagonyba
Róbert Gida felnőtt, és ahogyan az lenni szokott, kénytelen szembenézni élete szürke, és néhol igencsak kiábrándító hétköznapjaival... ismerős, nem? A történet elején, ahogyan azt a régi mesékből megszokhattuk, egy könyvet lapozunk fel, benne temérdek fejezettel, amik Róbert Gida életét mutatják be. Láthatjuk, hogyan boldogul a bentlakásos iskolában, messze barátaitól és családjától, majd milyen tragédia sodorják tovább az élet rögös útján. Végül aztán, ahogyan az lenni szokott, ő is családot alapít és megtesz mindent, hogy gondoskodni tudjon szeretteiről. Viszont amíg a karrierjét építi és igyekszik mindent megtenni, hogy feleségének, Evelynnek és lányának, Madelinnek kényelmes élete legyen, az igazi élete kezd kicsúszni a kezei közül, hiszen a családja lassan rá sem ismer régi valójára. Egy komor, megfáradt felnőtt vált belőle, akinek a mosolyát is csak elvétve látni. Egy tipikus, rémséges apacuka.
Legyünk szisztemacikusak
A régi Micimackó történeteknek mindig van egy bája, egy kis gyermeteg egyszerűsége ahogyan az életet látja. Csacsi öreg medvém - hangzik el itt is gyakran a történet során és nem is ok nélkül. Ez a film nem lehetne az, ami, ha Micimackó és barátai csak egy-egy huszadrangú CGI karakterekként rohangálnának a képernyőn, ám erről szó sincs. Bagoly és nyuszi karaktereit leszámítva mindenki úgy néz ki, mintha hús vér plüssök mászkálnának London utcáin. Sok jelenetben már magam is megkérdőjeleztem, hogy az a plüssmaci tényleg ott csüng-e Róbert Gida hóna alatt, avagy sem. A forgatást elnézve ez nem is meglepő, hiszen rengeteg jelenetnél használtak tesztbábukat, amik szinte kísértetiesen hasonlítottak a végső verzióhoz. De komolyan, láttatok ti már ennél édesebb plüssmacit? Annyira édes, hogy belehalok! Nekem is kell egy!
Azt viszont mindenképp érdemes kiemelni, hogy nem csak a CGI lett zseniális, de a rendező Marc Forster is érezhetően törekedett a tökéletes forgatási helyszínek kiválasztására. A vidéki helyszínek csodálatosak, igazi csendes kis családi kúria ahol bárki szívesen eltöltene egy hétvégét, vagy akár az egész gyermekkorát. A százholdas pagony is igazi mesebeli birodalom, akárcsak a mesehősök otthonai. Malacka és bagoly háza éppen olyan, mintha csak a könyvből húzták volna elő, füles házát pedig én se csinálhattam volna meg...öhm...stabilabbra.
Ő egy Madeline
Ewan McGregornak olyan volt ez a szerep,mintha csak ráöntötték volna, akárcsak Hayley Atwellnek (Evelyn). Madelinen néhol érezni lehetett hogy ez volt az első komolyabb szerepe, ami talán nem is annyira gond, hiszen a karaktere is egy koraérett okos kislány, aki igyekszik mindent megtenni azért, hogy megfeleljen apja elvárásinak. Mark Gatiss (Giles Winslow) pont csak annyi időt lehetett látni, amennyire szükséges volt, de akkor is mindent elsöprő, vagy inkább lesöprő sikert aratott. Remekül hozta a házsártos, kapzsi főnök kisfia szerepet, de persze ahogyan az lenni szokott, a gonosz itt is elnyeri méltó büntetését... vagy ha más nem, legalább fellázadnak ellene a dolgozói...vagy rabszolgái inkább. Mindezt összevetve remek szereplőgárdát állítottak össze, pont olyat, amilyet ez a film megkívánt.
Csacsi öreg medvém...
Kasszasikerek ide vagy oda, ennél meghatóbb filmet idén nem fogunk látni! Eleinte kicsit féltem, hogy talán a figurák túl ijesztőek lesznek, vagy indokolatlan, kusza történetet kapunk csak azért, hogy még egy bőrt lenyúzhassanak egy közkedvelt karakterről, de szerencsére szó sincs ilyesmiről. A karakterek, a helyszínek, a zene és a dalok mind-mind pontosan ott és úgy jelennek meg, ahogyan annak lennie kell. Olyan ajándékot, mit amit ez a történet tud nekünk adni, nagyon kevés film hordoz magában. Temérdek régi emlékeket képes felidézni, és elérni, hogy napokig a hatása alá kerüljünk. Annyi szív és szeretet szorult ebbe a másfél órába, amihez foghatóval ritkán találkozni manapság. Köszönöm Disney, zseniális lett!
