Vannak filmek, amik elé nem ülök le nagy reményekkel, így könnyű elkerülni a csalódást, aztán várok arra, hogy elkápráztasson. Az utolsó boszorkányvadász is ebbe a kategóriába tartozott, arra viszont tényleg nem számítottam, hogy valamennyire érdemes is róla beszélni.
Ne egy Oscar-díjas alkotást várjatok jelen esetben, mert attól azért messze áll, viszont kifejezetten jó esti programnak. Azonban bűnös élvezet listámon biztos, hogy nem múlta felül Luke Evans főszereplésével készült Ismeretlen Dracula filmet, amit bármikor meg tudok nézni, mert miért is ne.
Az utolsó boszorkányvadász története 500 évvel ezelőtt kezdődik, amikor háború dúlt az emberek és a boszorkányok között. Főhősünk Kaulder (Vin Diesel) egy olyan csoport tagja, akik arra esküdtek fel, hogy megölik a boszorkányok királynőjét, és ezzel véget vetnek a pusztulásnak, amit a világra hoz. A harc nem megy valami fényesen, de sikerül elérniük céljukat, aminek azonban ára van. Kaulder halálos sérülést szerez, de mielőtt végleg lezárulna a film, a boszorkányok királynője örök élettel átkozza meg őt. Így kerülünk napjainkba, ahol Kaulder az utolsó boszorkányvadász, aki a földön jár, de ennek ellenére van segítsége egy papnak (Michael Caine) köszönhetően, aki egy titkos társaság tagja, de később a csapathoz csatlakozik egy boszorkány (Rose Leslie), sőt egy újabb pap (Elijah Wood) is. Együttes erővel indulnak harcba a gonosz erőivel szemben, meg aztán az sem elhanyagolható tény, hogy a boszorkányok királynőjét is visszahozzák, hogy ismét pusztulást hozzon a földre és népére.
Nem mondanám, hogy egy nagyon eget rengető történettel rendelkezik a film, mert már csak elolvasva ki lehet következtetni a sztori kimenetelét, sőt egy idő után a legtöbb csavarra is rá lehet jönni. Egyszerűen hemzseg a kliséktől, amik bár nem teszik teljes mértékben élvezhetetlenné az alkotást, de ettől függetlenül nem is segítenek abban, hogy eladja magát nekünk. Mást módszer alkalmaztak arra, hogy mindenféleképpen lecsekkoljuk a filmet, és ez nem más, mint a színészgárda.
Hiszitek vagy sem, a színészek egész jó választásnak bizonyultak a szerepekre, aminek egyszerű oka van. Egyikőjük sem lépett ki a komfortzónájából, vagyis olyan szerepeket osztottak rájuk, amivel már valamilyen szinten találkozhattak a karrierjük során. Vin Diesel a szokásos keményfiút alakítja, Michael Caine (ejtsd: Máj Kokéne) úgy Alfred Pennyworth beütésű karaktert játszik, Rose Leslie a Trónok Harca-beli Ygrette-hez hasonló jellemvonású boszorkányt alakít. Egyetlen ember volt, aki valamilyen szinten kitűnt a csapatból, és ez nem más, mint Elijah Wood. Az egykori Frodó mostanában igen sok szerepben próbálta ki magát, lehet nem is árt, hiszen annyi pszichopatát játszik most már, hogy szinte el is felejtettem a Gyűrűk Ura-beli szerepét.
Több jó pontot is meg lehet találni a filmben, amiért sokan lehúznák az alkotást, de most lázadni fogok a többség ellen, ezért nem fogom. Az egyik ilyen pont az maga a film sztorija, ami tényleg nem igényel semmi komolyabb agyi tevékenységet, és rá kellett jönnöm, hogy pont ez a lényeg benne! Nem kell komplikált történettel előállni, hiszen azt a filmnek külön el kell magyaráznia, amivel ráadásul olyan szinten ki is toldják a filmet, hogy már sokszor nem is tudnánk magunkkal mit kezdeni. Na ez pontosan a második jó ponthoz vezet minket, nincs időhúzás. Gyorsan megmutatják mi és miért történik, aztán indulunk is a kataklizma felé. Ilyen egy tipikus akciófilm. Az pedig csak hab a tortán, hogy fantasy elemekkel van megspékelve, ami szerencsére ez egyszer nem a vámpírokat, vagy zombikat, hanem egy kevésbé használt mitológiai lényt helyez a középpontba. Ideje volt elszakadni a vérszívóktól.
Az utolsó boszorkányvadász nem más, mint egy késő nyáresti mozi, ami igazából szórakoztató, amennyiben tényleg nincs mit tennünk szabad perceinkben. Ha gondoljátok csekkoljátok, de ha kimarad életetekből, akkor sem lesz baj.
.jpg)
.jpg)
