
Ha volt film idén, amit mindennél jobban vártunk, akkor az (többek között) az Assassin's Creed volt. Kiemelt figyelemmel követtem a kiszivárgó forgatási képeket és az egyéb kulisszatitkokba betekintést engedő videókat, ám miután elérkezett a nagy nap, kicsit üresnek éreztem magam.
Félreértés ne essék, nem egy eget rengető kasszasikert vártam, amitől kiugrok a moziszékből, épp csak annyi elvárásom volt, hogy visszakapjam azt a hangulatot és életérzést, amit a játékokban tapasztaltam. Lehet hogy van akinek ez így megfelelt, de ahogy láttam nem vagyok egyedül, amikor azt mondom: összecsapták ezt a filmet. Ez egy olyan dolog, amit jobb kiadni magadból...lássunk is hozzá.
Bár nem a kezdetektől követem az Assassin's Creed játékok fejlődését, de így is jó néhány órát (napot...hetet...) beleöltem én is a játékokba. A videójáték adaptációkkal mindig nagy fába vágják a fejszéjüket a készítők, hiszen ezeknek a filmeknek egyszerre kell lefoglalniuk azokat, akik már ismerik az alaptörténetet, és be kell vezetni a szegény kis tudatlan embereket is a sztoriba, akik azt se tudják mi fán terem az egész. Sokat hangoztatták az elején, hogy igyekeznek olyan filmet készíteni, ami mindkét célcsoportnak megfelel...és ez lett a vesztük. Lehet, ha mernek nagyot gondolni és inkább egy célcsoportra fókuszálnak nem lenne ilyen kusza a végeredmény, de ezt már sose tudjuk meg.
Fassbender elviszi a hátán a filmet... valahogy...
Tény és való, hogy Michael Fassbender remek színész és most itt is próbálta odatenni magát. Bár ez néhol kicsit nehezen ment neki, de amikor épp nem szakították félbe mondandóját indokolatlan vágásokkal, lehetett rajta látni, hogy tudja mit csinál. Legutóbb az X-men: Apokalipszisben nyújtott igen erős drámai alakítást, és bár jó lett volna itt is hasonlókat látni, ez most sajnos elmaradt. Azt viszont le kell szögezni, hogy tökéletes választás volt a karakternek, és mind a két szerepet (Callum Lynch és Aguilar) szépen hozta.
Egy kis spoiler, amikor halála előtt lepereg élete nagy filmje, miért csak az anyja babusgatását és néhány tájképet lát? Komolyan ennyiből állna egy bűnöző élete? Legalább az Abstergo által beszerzett körözési képeket belerakhatták volna...
Fassbender mellett még Jeremy Irons is említést érdemel, hiszen lássuk be, ha valaki, akkor ő tudja, hogy milyen lehet, mikor egy gyermek látja meghalni az anyját (igen, kellett egy kis BvS utalás a filmbe). Kimért és hideg karaktert hoz, igazi templomos, aki bármit megtesz a célja elérése érdekében.
Azok a szektás assassinok
Hogy is indul a film? Jön Aguilar, leteszi az esküt és nyissz: volt ujj, nincs ujj. A magyarázatok valahogy lemaradtak. Nem tudom ki mennyit értett belőle ebből a jelenetből, de korábban azért volt ez a procedúra, mert fényévekkel könnyebb volt így a pengét használni, plusz ez mutatta a szövetség iránti hűséget is. A filmes kontextusban viszont most eléggé...szektásnak hat a dolog, akárcsak a film többi része. Nem látunk mást, csak olyan assassinokat, akik mindent megtesznek a célért és az életüket is feláldozzák érte, de sehol egy komolyabb személyes indok vagy kis magyarázat a rendről, csak annyi, amit a templomosak a jelen korban magyaráznak (és az elég kevéske). Ha valamin, akkor hát ezen lett volna mit mesélni még, és erre sajnos nem sok mentség van...
Az akciójelenetek viszont szépre sikerültek...sőt! Nekem kifejezetten tetszettek a harcok, szép folyamatos csaták voltak, legalábbis az emlékekben. Több olyan mozzanata is volt, ami szépen visszaköszönt a játékból, de sajnos érezhetően hiányos volt még ez is. Lopakodást szinte alig láthattunk, rejtőzködést meg pláne, és a végén. ahogy megszerzik az almát...na de ne szaladjunk annyira előre.
Dobd a gépbe, hadd menjen!
Tény és való, az egyik, ha nem a legnagyobb és legfantasztikusabb újítás, amit láthattunk, az pedig az Animus volt. Viszont jön is egy kérdés részemről, miért kellett egyből beletenni szerencsétlen Callumot? Felébred, kúszik a folyosón, kap egy altatólövedéket és már mehet is repülni a madárka. Itt letagadhatatlanul lehetett látni, hogy úgy szalad előre a történet, hogy azt se tudjuk merre nézzünk. Ezek után viszont a bleeding effect kifejezetten kellemes meglepetést okozott. Ez utóbbi volt az, amit tényleg próbáltak elmagyarázni a filmben, eszméletlenül jól nézett ki, de ez a kis siker sem tartott túl sokáig. Legyen elég annyi, a film végére sikeresen elcseszték ezt is.
Leap of fucking faith
Igen..az ugrás...az a rohadt ugrás. Beszéltünk már sok ikonikus részletről aminek szerepelnie kellett volna a filmbe, de hogy a frászba lehetett valamit ennyire elcseszni?! Az volt a legnagyobb szemétség, hogy annyi leap of faith volt a filmbe, amennyit a trailerekbe láthattunk. Igen emberek, KETTŐ. És abból egyet, pont a leglényegesebbet, be se fejezték! Spoiler ide vagy oda, annak az ugrásnak a befejezése jobban fájt, mint egy tökön rúgás. Ha fele annyi ideig nézhettük volna ezeket a csodálatos jeleneteket, mint ameddig azt a madarat bámulhattuk, már az elég lett volna a boldogsághoz...de nem.
A vég...
Eddig se finomkodtunk, de itt már aztán mindenki futott amerre látott. A film utolsó harmada hozta a nem várt meglepetéseket, amik nem kevés kérdést vetnek fel. Értem én, hogy valamiképp be kell fejezni ezt az egészet, csak hát a játékba már láthattuk, hogy a templomosok koránt sem olyan hülyék, mint elsőre látszik...akkor itt miért? Félretéve azt a brutális nagy kérdést, hogy miért áll át az assassinokhoz ilyen könnyen Lynch, ugorjunk oda ahol a lázadás kezdődik.
- Miért tartják a fegyvereket olyan helyen ahol elérhetik a rabok (miért hagyják Lynch apjánál a pengét)?
- Ennyi őrrel és biztonsági rendszerrel, hogy nem vették észre ahogyan tervezik a lázadást?
- Hol voltak azok a rohadt altató lövedékek a film elejéről?
- Kolumbusz Kristóf sírját senki se nézte meg az elmúlt 500 évben?
- Hol voltak az őrök a templomosok találkozóján? Megszerzik az Almát és dalolva kijutottak?
- Miért adtak pengéket Lynch-nek?
Akárhogy is próbálom szépíteni a dolgokat, valahogy nem megy. Szőrszálhasogatás vagy sem, valaki akinek szívvel, lélekkel kellett volna dolgoznia ezen a filmen, nagyon elengedte most magát. Sokan a kezdetek óta ostorozták az Ubisoft-ot, miért nem készítenek inkább egy épkézláb filmet az eddigi játékokból, és bár próbáltam védeni őket, hogy a saját történet jól is elsülhet, sajna hiába vetettem beléjük a bizalmamat. Nem mondom hogy a Rotten-en ugyan az a helyzet mint a BvS-nél, de be kell látni, hogy ez a film közel se azt hozta, amit vártunk. Ez persze nem feltétlenül rossz, de sajnos mi most elég nagyot csalódtunk. És most megyek, egy kis dolgunk van Kenway-el és Ezio-val...