A teknőcök szerintem sokunk gyerekkorának kedvencei, hiszen ki ne szerette volna a 90-es években a pizza imádó harci teknőcöket, akik elszántak, gyorsak és csoda hősök. Habár elbukott idén egy TMNT film, méghozzá érthető módon, de ez nem azt jelenti, hogy magát a fenomént meg lehet állítani. A teknőcök képregényekben és sorozatokban egyaránt tovább tarolnak, sőt akár könnyen visszanyúlhatunk manapság retro irányba is, igaz ezzel már veszélyes területre léphetünk, ha nem vigyázunk.
Megnyugtatok mindenkit, hogy nem lett olyan rossz ez a karácsonyi különkiadás a Teknőcök főszereplésével, mint a Star Wars féle, ugyanakkor azt sem mondanám, hogy jót tett az amúgy is haldokló teknőc fanatizmusomnak. Szóval előre szólok, hogy jobb felkészülnötök arra, ami most következik, hiszen valami olyan mutatok most be nektek, amit igazából el kéne zárni oda, ahova Indiana Jones küldi a megszerzett ereklyéket.
Cowabunga..ja nem...
A különkiadásnak van is története meg mondanivalója, meg nincs is. Ennek ellenére koherensebbnek és értelmesebbnek hat, mint a Star Wars különkiadás, ergo máris jobbnak számít ez a darab.
A sztori egész egyszerűen arról szól, hogy a teknőcök ajándékot akarnak szerezni Szecska mesternek és ugyebár totál időben indulnak neki a nagybevásárlásnak, hiszen karácsony estéjén olyan marha sok bolt van nyitva.
Útnak indulnak, jó hangulatban sétálgatnak, méghozzá meglepően nyugodtan és lazán New York utcáin, senki, de tényleg SENKI rájuk sem bagózik. Kivétel talán ez alól pár utcagyerek, akik patyolat tiszta ruhában, zenélgetnek egy sötét aluljáróban, ahol mindenféle mutáns teknőc mászkálhatnak szabadon (ezzel kb. leírtam most egy mindennapi New York-i látképet). Természetesen a történet végén mindenki boldog, átéljük az ajándékok csomagolásának csodáját, sőt magát az ajándékozást is, szóval igazi karácsonyi hangulatot ad ez a kis különkiadás. Nem mondom, hogy tiszta üzenettel rendelkezik, de felfedezhetjük benne a család egységének és mások megsegítésének is a fontosságát, mivel a teknőcök egy szó nélkül elhívják magukhoz az utcagyerekeket is (nem rosszra gondolni) ünnepelni.
A fentiek persze nem azt jelentik, hogy jó is a kész produktum. Szóval most be kell vallanom egy dolgot, amit még nem igazán árultam el nektek...zenés darabról beszélünk.
Hát persze, hogy musical
Itt most nem arra kell gondolni, mint a Nyomorultakban, hogy még a szimpla beszélgetés is énekelve zajlik, hanem arra, hogy minden egyes egysége ennek a különkiadásnak tartalmaz egy zeneszámot. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen egyfajta marketingről beszélünk, DE itt ez mégis problémát jelent!
Ha el akarsz adni valamit, akkor olyan zenét gyárts, ami fülbemászó, ne olyat, aminek köszönhetően első reakciód a hangfalad kikapcsolása és a mars expedícióról szóló dokumentációk felkeresése. Elismerem vannak benne egész ötletes zenék, én a Wrap rap-en (csomagoló rap) még mindig nagyokat tudok röhögni, mondjuk leginkább kínomban, ugyanakkor a sztori vége felé eljutunk a karácsony 12 napjához, ahol szerintem már maguk a készítők is tettek az egészre. Van egy olyan érzésem, hogy az egész csapat tudta, hogy a nézők többsége már így is falra mászik az egésztől, ezért aztán beleadtak apait-anyait egy szinte véget nem érő karácsonyi dalba. Mivel én ezt egyhuzamban végigszenvedtem, ezért úgy éreztem, hogy tökéletes karácsonyi ajándékként ezt ide most szépen beágyazom nektek. Előre szólok, hogy csak saját felelősségre nézzétek ezt meg, még az egyik főszereplő is feladja a dal vége felé az egészet:
Five Nights at Freddy's
Gondolom az előző videó után (már ha lecsekkoltátok, és nem sokkos állapotban ültök), akkor páran már rájöttek, hogy miért is írtam egy horror játékot fejezetcímként. Elég csak megnézni ezeket a gyönyörű bábokat. Habár tényleg le a kalappal, hogy feltehetőleg kevés pénzből dobták össze őket, de ez a különkiadás, már ha minden igaz, akkor egy koncertsorozat részeként jelent meg, ami után azért valamiféle minőséget elvárna az ember! Arról már nem is beszélve, hogy jó pár évvel az első Tini nindzsa film után vagyunk, szóval gondolánk, hogy javult valamicskét a technológia a kosztümök robotizálását illetően, hát úgy néz ki, hogy nagyon nem. Ráadásul mindig nyitva van a teknőcök szája, ami engem valamiért marhára idegesít, a horrorisztikus Szecskáról már nem is beszélve.
Komolyan elmehetnének a teknőcök a Five Nights at Freddy's játékba. Egyszerűen élettelenek a maszkok, sőt tovább megyek, konkrétan érzi az ember, ahogy szépen lassan szívják ki az életerőnket a testünkből, mikor egyenesen a szemünkbe néznek!
Még egyszer hangsúlyozom, értem én, hogy kevesebb pénzből készülhetett mindez, de emlékezzetek csak vissza az első nindzsa filmre, egyszerűen átjöttek egy szó nélkül is az érzelmek a teknőcök arcáról is. Itt meg, nos maradjunk annyiban, hogy nem találok szavakat arra, hogy ezek mik akarnak lenni. Az egészben csak az a durva, hogy aztán ezekkel az öltözetekkel mentek koncertezni is. Van egy olyan érzésem, hogy jó pár gyerek járt egykoron terapeutához, mikor találkozott kedvenceikkel.
Összegzés
Durva vagy sem, de ezt még mindig nézhetőbb darabnak tartom, mint a Star Wars karácsonyi különkiadását, ami végül is nem is a karácsonyról szólt. Itt legalább tényleg próbáltak az ünnep szellemében dolgozni, és a maguk adottságaihoz, meg persze lehetőségeikhez képest összehozni valami eladhatót. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezért érdemes lecsekkolni a különkiadást.
Nem mondom, hogy ez egy karácsonyi klasszikusként fog az elkövetkezendő évtizedekben a retro kultúrának köszönhetően felemelkedni a sírból, de teknőc fanként egy hihetetlenül nagy pofon mellett, kb. 20 percnyi röhögés is vár ránk, hiszen vannak dolgok, amik olyan rosszak, hogy már jók. Maradjunk annyiban, hogy ez is az.
BOLDOG KARÁCSONYT!
.jpg)
.jpg)
