Mivel a mozikat most a Deadpool uralja, ezért egyes filmek a háttérbe szorulnak, persze ilyenkor nem árt egy olyan név, ami húzóerő lehet a közönség számára, itt jött képbe az Oscar díjas Eddie Redmayne. Bár a film egy igen kényes témát dolgoz fel, de még így is könnyen talál magának közönséget.
A film története szerint a kezdetekben Koppenhágában járunk, méghozzá 1926-ban, ahol megismerjük Einar és Gerdat egy művészházaspárt. Míg a férfi sikereket arat tájképeivel, a nő kevésbé tarol a portréfestésekkel, azonban boldog házasságban élnek, míg egy nap játékba nem kezdenek. Einar-ból egy kis ártatlan megtévesztés, térfa miatt egy összejövetel erejéig Lilit varázsolnak, de későbbiekben a férj a felesége múzsájává válik a női megjelenésével, melynek köszönhetően az ő karrierje is beindul. A párnak azonban hamar rá kell jönnie, hogy eddigi közös életük nem is volt igazán valódi, mivel Lili igen is létezik, mi több szeretne megmutatkozni a világnak, viszont ez csak úgy lehetséges, ha Einar feledésbe merül. A kényes témát elkerülve is egy gyönyörű szerelmi történetet ismerhetünk meg a régmúltból, hiszen a film alapjául „Lili Elbe” írásai, és az életéről szól könyve szolgált.
Tom Hopper rendezésének köszönhetően Lili és Einar nem csak nemükben, hanem egész jellemükben és szellemi képességeikben is különböznek. Teljes mértékben elszomorító a fő téma, amire a hangsúly is van fektetve, ami azt mutatja, hogy Lili mennyire hamar és teljes mértékben ki akarta ölni magából Einar-t. Ezzel nem csak a festő tehetsége, hanem nyugalma és megfontoltsága is odaveszett. Cseppet sem meglepő, hogy abban a korban, majd száz évvel ezelőtt az egyik doktor ezt skizofréniának állapította meg a filmben. Valóban a két teljesen eltérő jellemvonású ember egy testben ezt az álláspontot támasztotta alá a régi szemmel nézve, de persze már mind tudjuk, hogy mindez nem ilyen egyszerű.
Igazából az egy dolog, ami fájó pont volt számomra a meghitt és kényes téma ellenére is, az annyi, hogy Lili számára nőnek lenni, mind külsőleg és belsőleg egy teljes átváltozás részesei lehettünk. Einar egy remek ember volt, azonban Lili teljes mértékben kiölte magából őt, pedig nőként is maradhatott volna sikeres, és végképp megfontolt. Talán ez az egyetlen funkciója a filmnek, ami nem tetszett. Lili karaktere túl mohó volt és túl más, finomíthattak volna ezen a szálon. Így nem arra fektették a hangsúlyt, hogy valóban végig egy férfi testben megrekedt női lélek kuporgott, inkább arra, hogy két teljesen ellentétes személyiség rejlik a férfi küllemű szereplőben, ami jobbára valóban személyiségzavarnak hatott párszor, sajnos.
A színészi teljesítmények szempontjából a film tarolt a szememben. Eddie Redmayne a karakterében megtalálta a kellő egyensúlyt, amivel Einar kezdetleges női vonásai szépen fokozatosan alakultak ki. Valóban úgy festett a képernyőn, mintha tényleg a film közben tanulna és válna fokozatosan egyre jobbá, töklétesebbé. Itt egy lényeges felismerést tehetünk. Einar Wagner született meg férfiként, és sok éves koráig így is élt és viselkedett, ennek fényében, ahogyan a női vonásokat már Liliként reprezentálja, természetesen hat, hogy a tanultság meglátszik rajta, és az is, hogy a tökéletességre törekszik, mivel eddig nem viselkedhetett így. Ennek értelmében a színészi játék is a helyén van. Eddie minden apró kis mozzanata, valódi bohókás mosolya Liliként és a felismerése a film elején, a rémültsége is hiteles volt. Ami a különböző viselkedését illeti, számomra Lili nem volt mindig szimpatikus, míg Einar sokkal inkább, és ez a színészi teljesítményen nem ront, hanem emel.
Mindezek mellett Gerdát és az ő érzelmeit, Alicia Vikander majdnem, hogy megfogalmazhatatlanul jól alakította, mivel minden valósághűnek hat. Az identitászavar kérdése mellett, ha jól megfigyeljük, akkor tulajdonképpen a két főszereplő nyomokban egy szerelmi háromszöget hozott létre. Ez pedig Gerda tökéletes harmonikus eljátszása miatt volt csak lehetséges. A karakter érzelmi válságát mi magunk is megéljük, lágyan érzékelteti velünk a film, hogy Gerdat igazándiból nem érdekelte, hogy kedvese férfi vagy nő. Teljes szívéből és hűségesen szerette mindvégig a szerelmét. Bár nehéz volt túljutnia azon, hogy férjét szépen fokozatosan elveszíti, az érzelmi sokk nem az volt számára, hogy Einar többé nem férfi, hanem az, hogy Lili megjelenésével elveszett szerelme személyisége. Ez nem csak azért van, mert nőként viselkedett és élt tovább, hanem mert igazság szerint Lili gyűlölte a másik énjét, akit Gerda pedig szeretett.
Ami kettejük kapcsolatát még inkább megbonyolította, hogy akármennyire is volt más Lili, azt nem tudta kiölni magából, hogy ne szeresse Gerdát. Az a gyönyörű az egészben, hogy a két színész csodás alakítása nem vonja el az apró dolgokról sem a figyelmet. Nekem ez tetszett a leginkább bennük, egyszerűen valódi és hűséges a szerelmük. A feleség mindvégig kitartott férje mellett, elfogadta és támogatta Liliként is. Érezni lehetett, hogy ez azért van, mert mással nem tudott volna érvényesülni az életben. Szintén lényegesnek találtam a Hans-al való kapcsolatát is, mert az is csak a fentebb említett dolgokat szilárdította meg bennem.
A női főszereplőnk egyenesen ki is mondta, hogy ő igazán azt szerette meg Einarban, hogy mikor először megcsókolta, olyan volt mintha magát csókolná. Lényegében túlzottan nem volt rossz hasonlat, ebből is látszik, hogy ők ketten igazi lelki társak voltak a körülmények ellenére is.
A kényes téma ellenére a színészi játék és a csodás forgatókönyv egész egyszerűen odatapasztja az ember szemét a mozivászonra! Még azok is bele tudnak merülni a film egyes részleteibe, akik egyébként az ehhez hasonló történetektől egész egyszerűen kifutnának a világból. Egyszerűen hihetetlen egy alkotás lett, nem is csoda, hogy Oscar esélyes darabról beszélünk!
