A rendezőt, George Millert én mindig is az első poszt apokaliptikus világ megteremtőjének tartottam. A Mad Max hihetetlen gőzerővel hódította meg magának a mozikat, ami végül oda vezetett, hogy több évtizedig a Guinness rekordok könyvében is szerepelt, mint a legtöbb bevételt hozó film a világon. Játékokat (Fallout) és filmeket (Water World, Tankgirl) egyaránt inspirált. A trilógia rövid idő alatt kultusz filmsorozattá nőtte ki magát.
Nagy hibának szoktam tartani azt, amikor az eredeti filmekhez hasonlítjuk az újat. De miközben a harag útját néztem, rá kellett jönnöm, hogy ez ugyan az a Mad Max, mint amit megismerhettem, mikor még Mel Gibson volt a főszerepben, csak egy kicsit másképp. A hangulata, a történet, Max karaktere, minden a helyén volt, az őrület pedig garantált.
Miller jó filmkészítő módjára tette a dolgát, fogta azt, ami már adott volt, leporolta, majd elénk rakta egy kevés változtatással. Így amit kaphattunk az egy klasszikus 80-as évekbeli akciófilm, méghozzá modern köntösben. A film ütőereje kimondottan abból ered, hogy semmit nem kell túlgondolni. Csak hátra kell dőlni és kikapcsolódni, még annak ellenére is, hogy Max világában nincs megállás.
A történet a szokásos akciófilmes egyszerűségből tevődik össze. Hősünk bajba kerül, aminek köszönhetően még nagyobb problémákba ütközik, de valahogy szerencsésen felülkerekedik mindenen és mindenkin, aztán folytatja útját az kietlen pusztákon. Max karaktere meg aztán tényleg nem egy összetett figura. Én ezért is voltam úgy vele, hogy Tom Hardy egy pillanat alatt Max Rockatansky bőrébe fog bújni, ahogy feltűnik a vásznon. Úgyhogy lényegében minden adott volt, hogy Mad Max visszatérjen a filmvászonra. Persze ahhoz, hogy egy filmet el lehessen adni, kell egy kis töltelék is, szóval nem árt pár látvány elem sem.
Az akciójeleneteket valószínűleg még Michael Bay is megirigyelné. Az autós üldözések, a robbanások, a harc, egyszerűen minden tökéletes összhangban van egymással. Percről, percre lesz egyre őrületesebb a film. Az akciók mindegyike látványos, fenomenális és ami a legszebb az egészben, hogy CGI nélkül készült a nagy részük. A kaszkadőr jelenetek sokszor hihetetlen vakmerőek, de ez kell is a Mad Max-be, e nélkül nem is lenne az igazi. Egyszerűen összefoglalva, egy audio-vizuális csodának lehetünk szem és fül tanúi!
A harag útja nem újragondolás (reboot), hanem folytatása a már ismert trilógiának. Ebből származhat, az egyetlen dolog, ami engem zavart a filmben. Azok, akik nem látták a Gibson féle Mad Maxet nagy bajban lehettek. Voltak dolgok, amiket nem ártott volna elmagyarázni. A trilógia ismerői éppen ezért elég sokszor helyzeti előnybe kerülhettek. Tudhatták, hogy Max miért ragaszkodik annyira az autójához (Interceptor), a rémképeinek okait és még sorolhatnám. A szemfülesebbek akár utalásokat is észrevehettek a régebbi filmekből. Úgy gondolom, hogy mikor egy "új" kornak mutatjuk be egy másik éra hősét, nem várhatjuk el azt, hogy mindenki ismerje az előtörténetét egy karakternek vagy az alapsztoriját eg filmnek. Kellett volna egy bevezető. Ezt a kis apróságot leszámítva, a film őrületesen jó lett és még úgy is könnyen élvezhették, főleg a képernyőn megjelenő bizarrságok és akciók miatt azok is, akik csak most ismerkedtek meg a Mad Max sorozattal.
A harag útját két szóban tudnám összefoglalni, zseniális őrület. Mondjuk nem is vártam volna tőle mást, hiszen mindig is erről szóltak a Mad Max filmek. Örülök, hogy visszatért az öreg harcos, és már készülhetünk a következő körre is, mivel jön a folytatás. Lehet egy újabb trilógia van születőben!
.jpg)
