Először is Örülök, hogy hirtelen mindenki, kritikusok és így tovább képregény szakértők, jelen esetben pedig DC tudományos munkatársak lett. Ez nem egy Marvel mozi lett, és nem is akart az lenni! Ne keressétek ebben a filmben azt az univerzumot, semmilyen formában nem fogjátok megtalálni, összehasonlíthatatlan a kettő. A Batman Superman ellen nem egy családi vígjáték kedvelőknek szóló darab lett, sokkal inkább azt a közönséget szólítja meg, akik értékelik a filmek művészi jellegét is, szerencsére. A Batman Superman ellen hű a nevéhez, egy új és szebb jövő hajnalát hozta el a következő generációs képregényfilmek számára. Kapaszkodjatok, ez nem szimplán egy szinopszis elemzés lesz, mint a legtöbb helyen.
Már gondolom rájöhettek, hogy mi is nagy rajongói vagyunk a képregénknek (khm Képregények kategória). Ez lényegében miattam is van, hiszen ezekkel a karakterekkel együtt nőttem fel, szóval azért valamennyire kiismerem magamat közöttük. Ennek köszönhetően így legalább volt lehetőségem a Critical ERROR többi tagját is magammal rántani ebbe a világba. Van a csapatnak olyan tagja, akit igazából az Acélember óta érdekel a DC univerzum, és Superman, olyan is van, aki nemrég a minimális háttértudását feltornázva ugrott fejest Batman és barátai világába, de még így is egy véleményen voltunk a film végére.
Tény, most mondhatnátok rám, hogy DC fanboy vagy és oldalra húzol a "kritikában", és tudjátok mit? Ez így is van. Oldalra fogok húzni, hiszen gyerekkorom hősei keltek életre, ahogy eddig sohasem láthattam őket. Rajongóként mentem be a Batman Superman ellenre, úgy is távoztam. De ami igazán fontos volt nekem, hogy a csapat is rajongóként és elégedetten jött ki a teremből. Nem egy könnyen megemészthető darab, hiszen egy olyan narratívát mutattak most be nekünk, ami már sokkal inkább vízválasztó lehet a képregényfilmeknél, mint a Deadpool.
Az életre kelt DC képregények
Feljebb már említettem, most újból hangsúlyozom, egyáltalán nem gyerekbarát vígjátékról beszélünk. A DC Univerzum mindig a sötét hangvételéről volt híres és tetszik vagy sem, a film tökéletes módon adaptálta ezt a hangulatvilágot. A Batman Superman ellen nem volt valami cukormázas darab, egy olyan dramatikus, nyomasztó világba dobtak most bele minket, amit nem gondoltam, hogy ilyen szépen képesek lesznek visszaadni a filmvásznon, de sikerült. Kell hozzá gyomor? Igen kell, nehéz feldolgozni bizonyos pillanatokat és jeleneteket. Néha bevallom kicsit sok is volt, amit elénk toltak, és aláírom, ebben igaza van a kritikusoknak. DE mindez szükséges volt ahhoz, hogy megérthessük mi történik, és ezzel együtt megismerjük a karaktereket is. Egy ponton ki kellett mondjam, mintha a DC képregényeket látnám életre kelni. A vágások, a történetmesélés, minden arra emlékeztetett.
Mint minden képregény, úgy a film is picit lassabban épült fel, ami sokak számára unalmas is lehet. Sokan itt törhettek meg, mert az első felvonás csak arra épül, hogy bemutassa minden karakternek a személyiségét és szemszögét a fontosabb eseményekkel kapcsolatban. Itt kapjuk meg a választ arra is, hogy tulajdonképpen miért is harcol majd Batman és Superman, ráadásul egy egy hihetetlen őrült gonosszal is gazdagabbak lettünk, aki a film egyik fénypontja, de róla később beszélek. Bárki bármit mond, egyáltalán nem volt zavaros az első felvonás, meg kell szokni, de követhető. Inkább lassúnak mondanám, egyeseknek unalmas is lehetett emiatt, mert nem volt benne sok akció, de ez így volt szép. Művészibb vonalon közelítették meg a karaktereket, ilyet pedig még a Watchmenben sem láthattunk. Egyetlen aprócska trükk kellett ahhoz, hogy ne legyenek a fenti dolgok zavarosak, csak szimplán oda kell figyelni.
Meglepődtem, hogy pont a film legfontosabb pillanatát érte a legtöbb támadás. Az álom szekvenciák olyan jelenetsorként mutatkoztak be, amit azelőtt sosem láthattunk (vagy legalábbis én még nem tapasztaltam). Nem csak a jövőt, hanem a DC világának legfontosabb elemeit is magukba foglalták. Volt itt Man Bat (elvileg) cameo-tól kezdve olyan is, amitől később is mesélek, egyszerűen tátott szájjal ültem és néztem. Persze ilyenkor jó lenne, ha az átlag néző is értené, hogy mi és miért történik, de épp ez volt most a lényeg, nem most kell a közönségnek megértenie! Ez az egész csak az előszele volt a dolgoknak, amik várnak ránk, egy nagy kerek történet első fele! Magának a filmnek a címe is egy jel arra, hogy miért fontos darab a Batman Superman ellen. Tulajdonképpen a két hős ütközete az ok arra, hogy az Igazság Ligája megszülessen, nem kell most értenetek a dolgokat, mindent a maga idejében. Így csinálta ezt Az ébredő Erő is, ott bezzeg nem volt hiszti a történet bizonyos hiányosságai miatt.
Karakterek a rivaldafényben
A film tényleg tele van zsúfolva karakterekkel, de még hogy! Imádtam ezt a megoldást! A Batman Superman ellen több irányba fókuszál, és ennek kimondottan a karakterek az okai. Mindenkinek a szemszögét és személyiségét bemutatják, nem is akárhogyan. Habár vannak, akik túlszárnyalják a másikat, de sosem olyan mértékben, hogy elnyomják a többi karaktert. Csupán pillanatokra irányul egy adott figurára a figyelem, de nem hagyják, hogy emiatt elveszítsük a fonalat film eseményeivel és irányával kapcsolatban. Ugyan ez az igaz a cameo részekre is, pedig elég meglepőek tudnak lenni. Most szépen elemezzük ki egy kicsit a főbb karaktereket és a fontosabb mellékszereplőket is. Nemes egyszerséggel bemutatták nekünk a DC Univerzum nagyágyúit, akik között a dinamika valami halálosan jó volt.
Ben Affleck számomra nevet váltott, Bruce Wayne-nek, sőt Batmannek hívom mostantól. Most jön egy kis fanboy pillanat. Lassan több mint 20 éve várok egy olyan Batmanre, aki a képregények oldalairól lép le közénk, végre megkaptam egy nagy fenegyerek hírében álló rendező alakjában. Egyszerűen a filmben töltött minden pillanata olyan karizmát sugárzott, amit Batman a vásznon még sosem tudott. Habár Bale alakítása sem egy utolsó, hiszen miatta került újból vissza a térképre a karakter, de Affleck olyan erővel mutatkozott be a hírhedt detektívként, mint még soha senki más. Brutális, kegyetlen, megtört, útját vesztett, ezekkel a szavakkal tudnám leginkább leírni. Affleck gyönyörűen játszott, mind fizikálisan, mind pszichológiai szempontból, egyszerűen magáévá tette a karaktert. Főleg egy bizonyos jelenetben, ami Batman és Superman között zajlott. Úgyhogy mindenkit meg tudok nyugtatni, új Batman született! Ja és igen, tényleg Arkham stílusban harcol!
Ahogy Affleck a Batman, úgy Cavill Superman. Mást már nagyon nem is tudnék elképzelni a szerepben. Végre megmutatták nekünk, hogy miért is hős igazán az Acélember. Kő kemény támadásoknak van kitéve, és egyre rosszabbul esik neki minden szó. Szeretné, ha az emberek nem félnének tőle, de mindig van egy esemény, ami miatt újból a támadások kereszttüzébe kerül. Superman minden gondolata és érzése áthat a vászonról. Egy ponton sajnálni is kezded őt, de a film végén mégis sikerül számára bemutatni, hogy félreismerték őt, hiszen egy hős.
Az Amy Adams által alakított Lois Lane-t sem kell kivételesen félteni. Nagyobb szerepet kapott a filmben, mint az Acélemberben és ennek oka is van, Superman. Lois részben a szükséges plusz karakter volt, aki éreztette hogy vannak azért itt "átlagemberek" is, nem csak szuperhősök és multimilliárdosok, vagy a kettő együtt. Másrészt viszont ő volt az egyik leg "badass-ebb" karakter. Például, amíg a film végén sorra dőltek az épületek és az egész város egy posztapokaliptikus térré változott át, Loison egy karcolás se esett, minden gond nélkül mászkált a magassarkújában amíg a többiek 50 méterre Doomsday-el harcoltak. Szóval picit komolyabbra fordítva a szót, végre azt a Loist kaptuk, akit a képregényekből is ismerhettek.
A Lex-et alakító Jesse Eisenberg volt a film egyik fénypontja! Van a Critical ERRORnak egy tagja, akinek nem jött be korábban a színész a Szemfényvesztőkben és még más okokból sem, viszont itt Őt és a csapat többi tagját is pozitív csalódás érte. Nem mondanám, hogy az a Lex került a vászonra, akit mindenki várt, de így sem fog csalódást okozni. Kiemelném, hogy amikor éppen egy beszédet mond a filmben, úgy tűnhet mintha túlzásba vitték volna a "magam se tudom mit keresek itt" szerepet, de rájössz, hogy egyébként ez is kő keményen a pszichopata énje miatt van. Bátrak voltak a karakterrel, ahogy azt a trailer is sugallta. A film végén lévő börtön jelenete pedig tökéletesen tette fel az i-re a pontot. Tam...tamtam...taram...tam.....tam.tam.....taram.....
Nincsen triumvirátus Wonder Woman nélkül. Egy igazi meglepetés volt számomra ez a karakter. Gal Gadot kecses eleganciával mutatkozott be számunkra. Persze nem kell aggódni, a film végére megkapjuk azt, amit vártunk, egy igazi amazon harcost! Csodanő megjelenése az egyik legjobb és legmenőbb karakter bemutatások közé tartozik a filmben (mert van jobb is ;)). Én a meglepettségtől csak annyit tudtam mondani félhangosan, hogy YES! Pár perc kellett ahhoz, hogy Wonder Woman mindenki kedvencévé válhasson. Szerencsére sütöttek el minden poént vele kapcsolatban, és még így is képes volt a megjelenése azokat is eléggé felcsigázni, akik kevésbé ismerhetik őt. Szóval sok ember már kíváncsian várhatja a hősnő szóló filmjét, az tuti. Viszont nem csak ő kapott kisebb szerepeket a Liga tagjai közül.
Szerintem nem árulok el újdonságot azzal, ha megsúgom, bemutatkozik minden főbb tagja a soron következő Igazság Ligája filmnek. Sokan emiatt mondták túlzsúfoltnak a Batman Superman ellent, ami egész érdekes, mert attól az összesen kb. 1 perc 20 másodperces bemutatkozástól, amit egyes karakterek kaptak szerintem még nem dőlt össze se a film, se a világ. Hőseink nagy része csupán videó felvételek formájában jelenik meg, ez igaz Aquaman-re, Kiborgra és félig meddig Villámra (Flash) is. Mint mondtam, volt aki felülmúlta Wonder Woman megjelenését számomra, nos jó öreg Villám barátunk kapja a Föld legmenőbb bemutatkozását! Szóval csak annyit mondok, Bruce Wayne rémálmainál nehogy felálljatok a székből! Szerintem a közönség nagy része fel sem fogta, hogy úristen most komolyan az történt, ami, vagy csak egy álom volt? (Akit érdekel miről beszélek, itt írtam Villám megjelenéséről).
Titánok harca
Nagyjából el is érkeztünk az írás harmadik felvonásához, ami afilm harmadik felvonásával foglalkozik. Nem tudom mit gondolt a legtöbb kritikus, mikor beült a Batman Superman ellen című filmre. Várható volt, hogy lesz harc és békülés is (de még milyen gyönyörű békülés). Elég durvára sikeredett a hőseink harca, de komolyan, minden egyes ütés átérődik, ugyanis fájdalommal teli és nem a támadások keménysége, hanem az ütések hátterében lévő okok miatt. Ez az a pont, ahol igazán megmutatkozott Lex Luthor zsenialitása. Ha ő nincsen, akkor harc sincsen.
Meglepett néhány kritika, mikor ilyeneket olvasok, hogy kommunikációval megoldódhatott volna az egész probléma 1 perc alatt, erre csak egy kérdésem van, tuti egy filmet néztünk? Nem tűnt fel az első másfél órája a filmnek, ahol megmutatják micsoda düh gyülemlett fel Batmanben Supermannel szemben? Ha valamit nem értek, akkor nem használom fel érvként kritikában és kész. Van miértje a címnek és van miértje a harcnak is. Batman és Superman két külön világot képvisel. Lex elég metaforát sorol fel erre a filmben, de gondolom ez sem tűnt fel sokaknak. A két hős a képregényekben is nehezen szokott kijönni egymással, erről a blogon is írtam már (ITT), most miért lett akkora probléma mindez? Meg amúgy is, a harmadik felvonás vége, azt hiszem önmagában is egy 10/10-es képregényfilm lett volna!
A bemutatók nem hazudtak, Doomsday tényleg benne van a filmben. Igen megváltoztatták a képregényekhez képest az eredettörténetét, de ha rajzfilm részlegen is körülnéztek, akkor már annyira nem panaszkodhattok ezzel kapcsolatban sem (erről bővebben ITT olvashattok). A finálé, vagyis a végső csata egyszerűen fenomenális, lehengerlő és szívszorító volt. Erről nem írhatok az már spoiler lenne, de ha valami miatt, akkor csak ezért a csatáért érdemes volt végig ülni a filmet!
Vizuális varázslat
Ha egy dolgot kellene mondanom, hogy miért is volt élvezetes Zack Snyder rendezése, akkor tuti a vizuális élményt hoznám fel elsőként. Sosem aprózza el a dolgot, elég monumentális, ha a pusztításról és harcokról van szó. Habár kivételesen az Acélemberben látott Dragon Ball Z feelinget visszafogta, de ezt a hiányosságát más részről pótolta. Tudom, hogy rohadt megosztó rendező jelenleg a világban, sokan a fejét követelik, de én szeretném, hogyha ezt a hangvételt, ezt az irányt vinné tovább. Remélem nem veszíti el benne a hitét a Warner Brothers, mint rendező, szükségünk van még rá! Ez a tónus az, amire szüksége van ennek a világnak!
Értékelünk
Most drasztikus dolgot jelentek ki, szerintem a Batman Superman ellen egy új kategóriának számít a filmek világában. Ennek a filmnek köszönhetően született most meg a szememben KÉPREGÉNYFILM, mint definíció. Volt már rá precedens, hogy alapjaiban rengett meg minden, legalábbis a Watchmen kiadásakor, de mivel a Marvel formulája marketing szempontból hatékonyabbnak bizonyult, ezért nem csoda, hogy az lett az elfogadottabb, de nem túl tökéletes metódus! Most minden megváltozott. Nem véletlen lett megosztó ez a mozi, hiszen valami olyat tettek most le elénk, amire nem volt még precedens az ilyen jellegű filmeknél! Vannak hibái Batman és Superman első találkozásának a filmvásznon, de közel sem akkorák, hogy tönkre tegyék a filmet. Vizuálisan fenomenális, történet szempontjából bátor és eredeti, ez a Batman Superman ellen.
Azt hiszem, hogy két különböző filmet néztek meg a kritikusok és mi. De komolyan, küldjön valaki abból a verzióból is egy kópiát, mert kíváncsiak lennénk, hogy ők mit láthattak. :D Na de viccet félretéve, szerintem többet érdemelt volna ez a film, mint kapott, de ez van. A kritikusok dolga, hogy kritizáljanak, és a bolhából elefántot csináljanak. A lényeg, hogy neked, nekünk, mint rajongónak mi a véleményünk és semmi más! A kritika veled van!
Köszönöm, hogy velünk maradtatok az írás végéig és remélem nektek is annyira bejött a film, mint nekünk! Végezetül csak a film egyik fontos idézetével zárnám a soraimat, értse mindenki úgy, ahogy akarja:
Az emberek gyűlölik, amit nem értenek. Légy a hősük Clark, vagy ne. Nem tartozol semmivel ennek a világnak.
.jpg)
